A tizenkilencedik század közepe addigi történelme legradikálisabb fordulatát hozta Japán számára. Az országnak akkor már több mint kétszázötven éve voltak szigorúan lezárva a határai a külvilág felé; a szigeten ebben a periódusban gyakorlatilag megállt az idő, szilárdan tartotta magát a feudális   [>>>]

A tizenkilencedik század közepe addigi történelme legradikálisabb fordulatát hozta Japán számára. Az országnak akkor már több mint kétszázötven éve voltak szigorúan lezárva a határai a külvilág felé; a szigeten ebben a periódusban gyakorlatilag megállt az idő, szilárdan tartotta magát a feudális rend és kasztrendszer, a csúcsán a bábcsászárral és a valódi hatalmat gyakorló sógunnal, alatta alig háromszáz nemessel, a rendszert szolgáló és fenntartó katonai elittel, a szamurájokkal, legalul pedig milliós, jobbágysorba taszított néptömegekkel. A sógunátus korszakának - az Edo-kornak - egy profán, de erőteljes esemény vetett véget: amerikai kereskedőhajók törték át a blokádot 1852-ben. Az eseményt valóságos kataklizma követte, felforgatva Japán hatalmi, gazdasági és társadalmi viszonyait egyaránt, átvezetve az országot a Meidzsi-restauráció korába. Ezt az eseménydús, tragikus és felemelő fordulatokkal teli időszakot dolgozza fel a történész John Man a könyvében a kor egyik ikonikus alakja, Szaigo Takamori élettörténetének a tükrében, aki elvhű szamurájként vezette a szacumai felkelést 1877-ben, heroikus halálával kasztja (és az azáltal képviselt értékrend) emblematikus, ma is mélyen tisztelt jelképévé nemesülve. A kötet a laikusoknak írt történelmi témájú művek, és a japán história iránt érdeklődők figyelmére számíthat. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]