A majdnem egy évtizede eltávozott, neves francia művészettörténészt, Daniel Arasse-t ismerheti a magyar művészetszerető olvasóközönség színvonalasan szórakoztató műveiről (Festménytörténetek, 201008186; Festménytalányok, 201009130). Most megjelenő könyvében is népszerű témát választott a komoly   [>>>]

A majdnem egy évtizede eltávozott, neves francia művészettörténészt, Daniel Arasse-t ismerheti a magyar művészetszerető olvasóközönség színvonalasan szórakoztató műveiről (Festménytörténetek, 201008186; Festménytalányok, 201009130). Most megjelenő könyvében is népszerű témát választott a komoly tartalom ellenére. "Témám jól körülhatárolható: újabb és újabb konkrét eseteket elemezve szeretném megragadni azt, ami túl azon, hogy egyedivé teszi az egyik vagy a másik műalkotást azon a sorozaton belül, amelyhez tartozik magán viseli alkotójának személyiségjegyeit. Vagyis azt kutatom, miképpen van benne a Mózesben Michelangelo, a Noé részegsége című festményben Bellini? Elemzésemnek nem az a célja, hogy egy nevet kapcsoljunk egy műalkotáshoz, hanem az, hogy egy alkotásban megragadjuk, mivé tudott válni alkotójának köszönhetően (akinek viszont ismernünk kell a nevét ahhoz, hogy a képet megfelelően tudjuk értelmezni)" - írja Ogni dipintore dipinge se (Minden festő önmagát festi) című utószavában. A nagyszerű képanyaggal illusztrált kötetben Arasse hét, a nyolcvanas, illetőleg a kilencvenes évek elején írott esszéjét gyűjtötte egybe egy általa analitikus ikonográfiának nevezett új vezérlő elv szerint. Eszerint a szerző nagymértékben támaszkodik a freudi "álommunkával" kapcsolatos fogalmakra, megmutatva. Hogy minden egyedi, a megszokottól eltérő eset egy elméleti folyamat és egy tágabb történeti jelenség része. A széles körben ajánlható művet jegyzetek, névmutató és a kiadó könyvajánlata zárja. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]