Ungvári Tamás irodalomtörténész kis túlzással új műfajt teremtett az utóbbi egy-két évben sorozatban megjelent, hasonló című könyveivel (legutóbb ld.: A halhatatlanság enciklopédiája, 201126264), amelyekben élvezetes stílusban "váltja aprópénzre" valóban enciklopédikus tudását, vállaltan   [>>>]

Ungvári Tamás irodalomtörténész kis túlzással új műfajt teremtett az utóbbi egy-két évben sorozatban megjelent, hasonló című könyveivel (legutóbb ld.: A halhatatlanság enciklopédiája, 201126264), amelyekben élvezetes stílusban "váltja aprópénzre" valóban enciklopédikus tudását, vállaltan szubjektív, ugyanakkor elmélyült szellemtörténeti értelmezését adva a huszadik századnak. Az előző művek logikus folytatásának, mondhatni betetőzésének tetszik életrajza. A szerző ezúttal sem hazudtolja meg önmagát, intellektuális és magánélete állomásait, mérföldköveti számba vevő, erősen (ön)reflexív, (ön)kritikus, mégis könnyed, játékos vallomását minduntalan kitérők tarkítják, amelyek élete azon szakaszának "hőseit" mutatják be, ugyanolyan kíméletlen, szarkasztikus, mégis megértő stílusban, ahogy saját magát is szemléli. Az enciklopédia szereplői között ezúttal ott van a világháborút alatt felnövő és a holokausztot túlélő magyar zsidó generáció színe-java (Ungvári egykori sors- és osztálytársai), a Rákosi-korszaknak "hála" is hála elképesztő karriereket befutó tudós koponyák (pl. Szabó Árpád, Lakatos Imre), a hatvanas-hetvenes évek irodalmi életének nagyjai (Déry Tibor). És a sort még hosszan lehetne folytatni, Ungvári Tamás könyve lebilincselő, szerteágazó élet- és korrajz, amit széles körben érdemes ajánlani. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]