Dombrády Lóránd életrajzi kismonográfiája a kormányzó, a legfőbb hadúr és a hadsereg viszonyát fókuszba állítva értékeli Horthy Miklós politikáját a Nemzeti Hadsereg fővezérségének 1919-es elfogadásától és a hatalom megragadásától bukásáig, az 1944 októberi balsikerű kiugrási kísérletig. A szerző   [>>>]

Dombrády Lóránd életrajzi kismonográfiája a kormányzó, a legfőbb hadúr és a hadsereg viszonyát fókuszba állítva értékeli Horthy Miklós politikáját a Nemzeti Hadsereg fővezérségének 1919-es elfogadásától és a hatalom megragadásától bukásáig, az 1944 októberi balsikerű kiugrási kísérletig. A szerző Horthyt olyan államférfinak és hadvezetőnek tarja, aki legfőbb hivatását abban találta meg, hogy 1919 őszén helyreállítsa a rendet a világháborúban kivérzett, forradalmaktól meggyötört, a szomszédoktól megcsonkított országban. Később is legfőbb törekvése maradt, maradt, hogy mind a bal-, mind a jobboldali szélsőségektől (kommunistáktól és nyilasoktól) megtisztított hazában megszilárdítsa a hatalmat, amely két pilléren nyugszik: a nemzeti érdekeken és a keresztény erkölcsön. Koncepciója azonban nehezen megvalósíthatónak bizonyult, először a kemény kéz politikájával akarta érvényre juttatni, de a nemzetközi nyomásra engedményeket kellett tennie. Idős korára viszont egyre tétovább és határozatlanabb lett, és ekkor már érvényesülhettek egyre szélsőségesebb jobboldali törekvések, annál is inkább, mert kezdetben ez a politikai irány látványos eredményeket produkált például a részleges revízió során. A hadseregszervezés egyes lépéseit is nyomon követő pályarajz eredetileg 1990-ben jelent meg és az elsők között járult hozzá az egyoldalúan torzított Horthy-kép árnyalásához. Most bő két évtized elteltével átdolgozott kiadásban, fekete-fehér képmelléklet kíséretében veheti újra kézbe a nagyközönség. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]