A 2009-ben elhunyt Deák László József Attila- és Füst Milán-díjas költő, író, szerkesztő és képzőművész tizenegy év eseményeit egybesűrítő naplója valójában csupán válogatás középiskolás korától súlyos betegségéig rendszeresen vezetett feljegyzéseiből. A jelen, 1980-tól 1990-ig terjedő   [>>>]

A 2009-ben elhunyt Deák László József Attila- és Füst Milán-díjas költő, író, szerkesztő és képzőművész tizenegy év eseményeit egybesűrítő naplója valójában csupán válogatás középiskolás korától súlyos betegségéig rendszeresen vezetett feljegyzéseiből. A jelen, 1980-tól 1990-ig terjedő naplókötetnek főként a második fele fontos kordokumentum, hiszen a nyolcvanas évek közepétől érzékelhető politikai és művészeti válságokra a költő - alkatánál fogva - érzékenyen reagál. Ha cselekvő részese nem is, de lelkiismeretes lejegyzője volt az eseményeknek, váltakozó terjedelmű, de többnyire rövid kommentárjai töretlen stílusú, olvasmányos és rendkívüli szellemi izgalmakat nyújtanak. Nagy erényük, hogy folyamatában olvasva mintegy elbeszélő művé állnak össze. "Utánozhatatlan, amit ő csinál. Mindegyik naplóbejegyzése egy-egy fénypont - tökéletesre csiszolt felület, facetta, amelyben az éppen adott tárgy tükörképe megjelenik? Deák a szellemi tartományban is azon kevesek egyike volt, akinek megnyilvánulásaiban a szó és az életrajz szinte elválaszthatatlanul összetartozott. Aki szavaiért esendő életével is igyekezett jótállni. Ha ezt mi, verseinek olvasói nem tudtuk volna eddig is, akkor most e napló (megkockáztatom: e páratlan remekmű) félreérthetetlenül írja tudatunkba" - fogalmaz a költőbarát, Suhai Pál Kemsei Istvánhoz írt nyílt levelében (Alkalmi sorok Deák László Naplója elé). A nyolcvanas évek hazai kulturális életét kutatók számára valóságos kincsesbányát jelentő művet hasznos névmutató egészíti ki. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]