Az 1980-as évek végén Salman Rushdie jó nevű angol író, négy regénnyel és egy Booker-díjjal a háta mögött. 1989 február 14-én (Bálint napján) azonban Salman, az író élete egycsapásra megváltozik, a nagyvilág számára ő lesz Rushdie, a Sátáni versek (200409289) szerzője, akire az iráni ajatollah   [>>>]

Az 1980-as évek végén Salman Rushdie jó nevű angol író, négy regénnyel és egy Booker-díjjal a háta mögött. 1989 február 14-én (Bálint napján) azonban Salman, az író élete egycsapásra megváltozik, a nagyvilág számára ő lesz Rushdie, a Sátáni versek (200409289) szerzője, akire az iráni ajatollah kimondta a halálos ítéletet, a mindennapokban pedig az inkognitóban élő és bujkáló Joseph Anton (Conrad és Csehov után). A védőőrizetét ellátó rendőrök ezen az álnéven szólítják a következő majd egy évtizedben, amelynek őszinte, érzékeny és bőbeszédű memoárja az író új könyve. A könyvnek érdekes feszültséget ad, hogy az egyes szám harmadik személyben fogalmazó elbeszélésnek valójában két főszereplője van, a "föld alatt" élő Joseph Anton, aki titkos házról titkos házra vándorol családjával, lassan hozzá szokik a mindennapi félelemhez; és Salman Rushdie a nemzetközi világsztár, akit Nagy-Britannián kívül szerte a világban ünnepelnek, Hollywoodban kézről kézre adnak a sztárok és bele is szeret egy színésznőbe. Mindezek felett amíg végigkövetjük Rushdie kálváriáját, addig sorsa jelképerejű történetté is válik, hiszen 2001 szeptember 11-e után az egész nyugati világot támadja meg az a vallási alapú intolerancia és féktelen gyűlölet, amelynek ő volt az egyik első, magányos áldozata. A kötet érdekes témája és magas színvonalú művészi megformálása okán egyként nagy érdeklődésre tarthat számot. [<<<]