Az időskor életérzésének megrendítően őszinte és hiteles, lírai regényét alkotta meg Gudbergur Bergsson izlandi író. Könyve eleganciája és mélysége pont szikárságában, eszköztelenségében rejlik: főhőse egy egyszerű, teljesen hétköznapi idős férfi, aki egy átlagos kertváros lakója. Az írás gerincét   [>>>]

Az időskor életérzésének megrendítően őszinte és hiteles, lírai regényét alkotta meg Gudbergur Bergsson izlandi író. Könyve eleganciája és mélysége pont szikárságában, eszköztelenségében rejlik: főhőse egy egyszerű, teljesen hétköznapi idős férfi, aki egy átlagos kertváros lakója. Az írás gerincét az a - szinte szenvtelennek tűnő - elbeszélés adja, amely az özvegyember környezetéről, egyre gyarapodó testi bajairól, monotonon pergő mindennapjairól, őrlő gondolatairól számol be. Ebből azonban szédítő mélységek nyílnak, a fegyelmezett felső réteg drámai érzelmeket rejt: a múlt, az elvesztett társ, idő, fiatalság, erő és érdeklődés feletti nosztalgikus bánatot, a magány okozta szívszorító, megfoghatatlan félelmeket, a a jövőnélküliség miatti depressziót, és persze az elemi halálfélelmet. Szimultán elevenedik meg a kilátástalan jelen, és az emlékekkel teli múlt - ezek egymásra vetítődése pedig engedi megsejteni az idős kor gyengének, feleslegesnek tűnő, szánandóvá vált külső burka alatti felfoghatatlan gazdagságot. Az északi próza legszebb hagyományainak szellemében született, művészi szépségű kisregény minden tartalmas kikapcsolódásra vágyó, művelt olvasónak ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]