1912-es alapítása óta jelentős szerepet töltött be a hazai kerámiaművészetben a - mára már bezárt - hódmezővásárhelyi Majolikatelep. Kialakított egy olyan stílust, amelynek eredményeképpen jól felismerhetők az itt született kerámiatárgyak, bármely időszakból bukkannának fel. A szerző a kevés   [>>>]

1912-es alapítása óta jelentős szerepet töltött be a hazai kerámiaművészetben a - mára már bezárt - hódmezővásárhelyi Majolikatelep. Kialakított egy olyan stílust, amelynek eredményeképpen jól felismerhetők az itt született kerámiatárgyak, bármely időszakból bukkannának fel. A szerző a kevés fennmaradt levéltári forrás, egykori újságcikkek, az üzem volt művészeti vezetője, a keramikus Kajári Gyula korábbi kiállítás-katalógusba írt előszava, az üzem volt dolgozóival készített interjúk révén, a részben köz-, részben magángyűjteményben fellelt majolikák felkutatásával állította össze kötetét a telep történetéről, művészetéről, számos színes és fekete-fehér illusztrációval kísérve a szöveget. Megismerhetjük az előzményeket, a városban élő művészek helyi kezdeményezése nyomán, Endre Béla festőművész, első művészeti vezető ötlete alapján született Majolikatelep megalakulásának körülményeit, majd nagy korszakokra osztva a telep történetét (a "kis magyar Fayence" a húszas évek végéig; a "világhír magaslatán" a negyvenes évek végéig; a népművészeti műhely az ötvenes években; a modernség megjelenése a hetvenes évek végéig; végül az utolsó korszak, az ezredfordulóig). A nagyjából időrendi sorrendben haladó leírások között rövid portrék mutatják be a telepen egykor dolgozott vagy a műhellyel kapcsolatot tartó művészeket. Az igényesen összeállított kötet szignótárral, lelőhelylistával és irodalomjegyzékkel zárul. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]