A görög történetíró, a Kr. e. V-IV. század fordulóján élt athéni Xenophón egyik kevésbé ismert műve a Hierón avagy a zsarnokságról szóló munka. A mű formailag egy dialógus, amit Szimónidész költő folytat Hirónnal, a türannosszal a zsarnokságról (türanniszról). A mű három nézetet állít szembe   [>>>]

A görög történetíró, a Kr. e. V-IV. század fordulóján élt athéni Xenophón egyik kevésbé ismert műve a Hierón avagy a zsarnokságról szóló munka. A mű formailag egy dialógus, amit Szimónidész költő folytat Hirónnal, a türannosszal a zsarnokságról (türanniszról). A mű három nézetet állít szembe egymással: a populáris véleményt (a látszatot a türanniszról), a szókratikus képet a despotikus türanniszról, magának a türannosznak a szájából, végül a bölcs ember képét a "felvilágosult" zsarokról. Élénk színnel ecseteli, milyen is lehetne a "jó türanosz", aki jó kormányzással felvirágoztatja népét és városát, aki helyesen vezeti a rábízottakat, s e révén el nem múló hírnévre és dicsőségre tesz szert. Úgy véli, még az abszolút uralkodó sem mondhat le a polgárok meggyőzéséről, mert ha megtenné, uralma nem lenne legitim. A kötetet a fordító, Gelenczey-Miháltz Alirán filozófiatörténész előszava vezeti be, s ezt követi a mű jegyzetekkel kísért, mintegy negyven oldalas fordítása. A kötet túlnyomó része ezután a mű részletes elemzését adja, kitérve Xenophón személyére és munkásságára, a város és a türannosz kapcsolatára, a türannikus szellem újjászületésére és a "jó türannosz" már említett utópiájára. Az utolsó fejezet Leo Strauss és Alexandre Koj?ve vitáját ismerteti a zsarnokságról. A válogatott bibliográfiával záródó kötet szakemberek olvasmánya. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]