Ödön von Horváth osztrák-magyar drámaíró utolsó befejezett regénye 1938-ban jelent meg, nem sokkal a szerző véletlenszerűségében is tragikus halála (Párizsban rázuhant egy vihartól megtépázott faág) után, Amszterdamban. A hitleri Németországban a többi művéhez hasonlóan ezt is betiltották. A regény   [>>>]

Ödön von Horváth osztrák-magyar drámaíró utolsó befejezett regénye 1938-ban jelent meg, nem sokkal a szerző véletlenszerűségében is tragikus halála (Párizsban rázuhant egy vihartól megtépázott faág) után, Amszterdamban. A hitleri Németországban a többi művéhez hasonlóan ezt is betiltották. A regény névtelen hőse és mesélője egy húsz év körüli német fiatalember, aki a világgazdasági válság éveiben munkanélküliként tengődik, mígnem a hadseregben talál otthonra és közösségre. A háborúra készülő Németország ifjú katonája feltétel nélkül hisz a háború igazságosságában, és abban, hogy a hazáért mindent fel kell áldoznia, mert az új ideológia szerint "az egyes ember már nem számít". A mű pontos lélekrajza, kórképe a Führer-kultuszba, a náci demagógia mocsarába süppedő Németországnak, s mindezt egy kiszolgáltatott és tehetetlen kisember szemszögéből. A regényt Fabrice Cazeneuve filmesítette meg a francia televízió számára, és számos színpadi verzió is készült belőle. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]