A narratológiával foglalkozó egyetemi oktató (Pannon Egyetem), Kovács Gábor mint a 19. századi magyar irodalom szakértője témaválasztásával egy nehezen feloldható probléma feloldására tesz kísérletet tanulmánykötetében. Gárdonyi Géza regényművészetének megítélésében általában nagy figyelmet   [>>>]

A narratológiával foglalkozó egyetemi oktató (Pannon Egyetem), Kovács Gábor mint a 19. századi magyar irodalom szakértője témaválasztásával egy nehezen feloldható probléma feloldására tesz kísérletet tanulmánykötetében. Gárdonyi Géza regényművészetének megítélésében általában nagy figyelmet szentelünk három történelmi tárgyú regényének (Egri csillagok; A láthatatlan ember; Isten rabjai), azonban alig lehet hallani kisregényeiről, annak ellenére, hogy monográfusai szerint a rá jellemző írásmódot leginkább ezekben dolgozta ki. A diszkurzív poétika irodalomtudományi iskoláján nevelkedett szerző a kultusztörténeti kérdéseket szem előtt tartva, mégis inkább az irodalmi művek nyelvi interpretációjára koncentrálva vezeti be az olvasót Gárdonyi kisregényeinek szövegvilágába. Jegyzetekkel kiegészített kötetében Kovács Gábor az író titkosírással feljegyzett költészetre vonatkozó megfontolásaira támaszkodva, s azt néhány 20. századi irodalomelméleti, prózapoétikai fogalommal kiegészítve dolgozza ki azt a szempontrendszert, amely képes megindokolni Gárdonyi munkásságában az 1910-es évek során bekövetkezett szemléletváltást, nevezetesen a kisregényi forma felé fordulást. A felhasznált irodalom jegyzékével záródó kötet a megújult regényírás sajátos működésmódját három kisregény (Az a hatalmas harmadik, Leánynézőben és Vallomás) interpretációja során tárja fel. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]