2006 József Attila-, 2010 Babérkoszorú-díjasa, a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével is kitüntetett Turczi István ? költő, író, műfordító, szerkesztő, művelődésszervező, irodalomtudós, műsorvezető ? hosszabb idő után jelentkezik újra prózával az idei Ünnepi Könyvhétre. Főhősét, a kamaszkorból   [>>>]

2006 József Attila-, 2010 Babérkoszorú-díjasa, a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével is kitüntetett Turczi István ? költő, író, műfordító, szerkesztő, művelődésszervező, irodalomtudós, műsorvezető ? hosszabb idő után jelentkezik újra prózával az idei Ünnepi Könyvhétre. Főhősét, a kamaszkorból éppen csak kinőtt, útrakelő Azraelt a regény első mondata szerint ?Az Isten is csodálkozásra teremtette? ? ami nem is csoda, hiszen ?ő felfedezni szeretett, nem emlékezni?. Lám, a noteszába írt Seneca-idézetet ? ?egyforma hiba mindenkiben bízni és senkiben sem? ? is elfelejtette. Egy ?különös, egyszerre éteri és mégis gyantaillatúan reális nyári délutánon? indul el az épp érettségijére készülő, naiv, segítőkész, örökké jóhiszemű, szégyenkező és derűlátó Azrael visszaemlékezésekkel gazdagított története, aki nagyanyja elvesztésével ér a gyermekkor végére, hisz ráébred: az elhagyott pénztárcával, az elveszített ékszerteknővel vagy épp a külföldre távozó barátnővel ellentétben a nagymama nem létezik tovább valahol másutt. A legszebb pillanatot ? az út előttit! ? aztán intenzív, tanulságos időszak követi, legnagyobbrészt egy kastélyszállóban, ahol Azrael két hónapig dolgozik, és ahol ? a korán szerzett, első szexuális élmény után ? az első alighanem-szerelem is beteljesül, majd véget ér (?Nem az fáj, amit elveszítesz, hanem amíg kapaszkodsz belé?). Huszadik születésnapjáig ? illetve nem sokkal későbbig, a Kastélyszálló elhagyásáig ? követi Azraelnek történetét, jellemfejlődését, az emberi kapcsolatok terén szerzett tanulmányait a cselekmény, melynek szerzője költő mivoltát a szövegbe ágyazott, rövid versek jelzik, valamint poetikus lelemények ? pl. a szabálytalan ritmusra lépő főhős szóösszetételei a léptek nyomán: ?Végtelenített súlytalanság. Misztikamentes képtelenség. Felszabadító másnaposság? ?, és nemegyszer szinte versszerű hasonlatokba, metaforákba öntött próza, mely szellemesen váltakozik köznapi témákkal és megfogalmazásokkal: ?S miután hirtelen széles csend lett, mintha egy csillag fennakadt volna a nappali égbolton, s most azon tűnődik, lenhulljon-e, szinte egyszerre robbantak?. Mint talán maga a regény is ?robbanni? fog, hisz ritka manapság annyi reményt és bizalmat üzenni az olvasóknak, mint Turczi István a Minden kezdettel. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]