"Történetünk a tizenhetedik század második felének zűrzavarát (...) és barátságosan zord fenyveseit használja ki, hogy elkezdődjék" ? indítja el az Ünnepi Könyvhétre megjelentetett, fejezetek helyett "oldalakra" bontott, legújabb regényének cselekményét Esterházy Péter a (13. oldalon található)
[>>>]
"Történetünk a tizenhetedik század második felének zűrzavarát (...) és barátságosan zord fenyveseit használja ki, hogy elkezdődjék" ? indítja el az Ünnepi Könyvhétre megjelentetett, fejezetek helyett "oldalakra" bontott, legújabb regényének cselekményét Esterházy Péter a (13. oldalon található) [harmadik oldal]-on. De csak azok után, hogy az "első kettőn" mesterien megkavarta olvasóját annak kérdésében, ki is a történetet elbeszélő én: "Nem állítom, hogy átlátok a szitán, ám Önök se legyenek abban annyira biztosak, hogy átlátnak rajtam". Az E. P. monogram a cselekmény - és így az olvasás - menetét szándékosan meg-megtörő, rengeteg lábjegyzet végén ott szerepel (melyek néhol csak egy-egy gondolatjelet vagy zárójelbe tett szóközt rejtenek), ám előfordul, hogy a lábjegyzet tartalma is ez. A regényíró tehát tud önmagáról, de még saját írói álnevéről (Csokonai Lili) is - ellenben az Úristen Gizi nevű bakmacskájáról hasonlót bajosabb lenne kijelenteni. "Én, szólt a macska, nem tudok a másikról. Dorombolt, nyújtózkodott, aztán hozzátette: Az igaz, hogy az a másik, ő tud rólam. Leginkább az Úr mosolya volt félelmet keltő, miközben simogatta a tudathasadásról tűnődő kandúrt. A mosolygó Úristen veszélyes." A korszak- és ennek megfelelően stilisztikai ugrásokkal is tarkított regénynek az alcíme ("- a kardozós változat -") mellett sem mehetünk el szó nélkül - ám a kötetet nem csupán a csatajelenetek vagy az utánozhatatlan Esterházy-stílus kedvelőinek ajánlhatjuk, hanem mindazoknak, akik szeretnének megtanulni örülni. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]