A Londonban élő volt szovjet KGB-tiszt, Viktor Szurojov már előző kötetében - Az M-Nap (200813079) - is megírta, hogy az általánosan elfogadottól karakteresen különböző véleménye van arról, hogy a náci Németország miért támadta meg 1941. június 22-én a Szovjetuniót (ennek a meghatározó jelentőségű   [>>>]

A Londonban élő volt szovjet KGB-tiszt, Viktor Szurojov már előző kötetében - Az M-Nap (200813079) - is megírta, hogy az általánosan elfogadottól karakteresen különböző véleménye van arról, hogy a náci Németország miért támadta meg 1941. június 22-én a Szovjetuniót (ennek a meghatározó jelentőségű hadtörténeti eseménynek ismert elnevezése a Barbarossa-hadművelet). Az általánosan elfogadott nézet szerint Hitler a Lebensraum-elmélet megvalósítása, valamint saját világuralmi tervei, továbbá a Szovjetunió gazdag nyersanyag-lelőhelyei miatt rúgta fel a Molotov-Rippentrop-paktumot. Ezzel szemben Szuvorov azt állítja, hogy valójában Sztálin készült már nagyon régóta megtámadni a Német Birodalmat: ezért összpontosítottak oda jelentős mértékű haderőt, tartalékokat, és Hitler csak - mintegy előzetes csapásmérésként - megelőzte a július 6-ra (M nap) időzített támadást. Ezt az elméletet követi tovább a szerző, ezúttal azonban a másik oldalt vizsgálja: levéltári források és visszaemlékezések alapján igyekezve bemutatni, hogy vajon Hitler hogyan mehetett bele egy ilyen, megdöbbentő módon elő nem készített hadműveletbe, mely - mint a címben is szerepel - katonai "öngyilkosság"-nak bizonyult, és végső soron teljes bukását eredményezte. Az előző kötethez képest mértéktartóbb, ám sajnálatos módon jegyzeteket nem tartalmazó munka a téma iránt érdeklődőknek ajánlható. [<<<]