Gyönyörű vallomással indítja újonnan megjelenő verseskötetét a magyar költészet egyik élő klasszikusa, Tornai József: "Hosszú ideig nem tudtam versek írni. (...) Ahogy fölszikrázott a szívem, jöttek a versek (...) Lélekké váltam, lélekké nőttek a szavaim. És ahogy ez megtörtént, sorról sorra   [>>>]

Gyönyörű vallomással indítja újonnan megjelenő verseskötetét a magyar költészet egyik élő klasszikusa, Tornai József: "Hosszú ideig nem tudtam versek írni. (...) Ahogy fölszikrázott a szívem, jöttek a versek (...) Lélekké váltam, lélekké nőttek a szavaim. És ahogy ez megtörtént, sorról sorra világosabb lett számomra életem, mindnyájunk életének az értelme." Ezzel a kifinomult géniusszal átitatott, klasszikus versformába, lágy rímekbe öntött gondolatok szerelmet, hitet, költői hivatást megéneklő füzére a lírai kollekció, amelyen belül négy fejezetbe osztva sorjáznak az írások: az első a Valami felé, ezt követi A költő agya, A Hattyúcsillag szava, valamint az Anyaméh, amelyen belül így szól: "Gyönyörökből nem maradt, / csak vers, vers, az írás. / S az égből kacsintás: / énekelj csak ezután / is, zigótám, csimotám, / öregapád nincs más." Az összeállítást Turcsány Péter utószava zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]