Tisza István ellen az első világháború idején négy merényletet is elkövettek. Az első három sikertelen volt, az utolsó, mely egybeesett az őszirózsás forradalom napjával (1918. október 31.), sikerült. A politikust katonák lőtték agyon otthonában, a Hermina út 35. (ma 45.) szám alatti Róheim-villa
[>>>]
Tisza István ellen az első világháború idején négy merényletet is elkövettek. Az első három sikertelen volt, az utolsó, mely egybeesett az őszirózsás forradalom napjával (1918. október 31.), sikerült. A politikust katonák lőtték agyon otthonában, a Hermina út 35. (ma 45.) szám alatti Róheim-villa földszintjén. A későbbi nyomozás megállapította, hogy aznap este hat óra körül két katonai teherautó érkezett az épülethez, rajtuk több katonaruhás férfival és fegyverekkel. A villa őrzésére kirendelt rendőrök nagy részét már korábban visszarendelték, a támadók pedig lefegyverezték az egyetlen hátramaradottat, majd több csoportra oszoltak. Egy négyfős csoport belopózott a villába, és annak előcsarnokában lefegyverezte az inast is, három fegyveres pedig az ebédlőbe lépett, ahol Tisza István, a felesége és Almássy Denise grófnő tartózkodtak. Rövid szóváltás után három lövés dördült, amelyből kettő Tisza grófot érte és halálra sebezte, a harmadik csak súrolta Almássy grófnő arcát. A fegyveresek végül eltávoztak. A lefolytatott két - katonai és polgári - per felemás eredménnyel zárult: a katonai per főleg az udvarban lesben álló Hüttner Sándor főhadnagy - később részben cáfolt - vallomására alapult, Pogány József hírlapírót, Dobó István és Horváth-Sanovics Sándor tengerész őrmestereket el is ítélték; a polgári per, melyet a vélt politikai megrendelők (Fényes László újságíró és képviselő, a Nemzeti Tanács tagja vagy Vágó-Wilheim Jenő hadügyi sajtóreferens) ellen indítottak, végül félbemaradt. A jogász szerző igyekszik bemutatni mind a négy merényletet, és természetesen legrészletesebben az utolsót. Leírja a nyomozást, a lefolytatott pert, a gyanúsítottakat, a "bűnsegédeket és felbujtókat", a koronatanú Almásy Denice-t, ugyanakkor hangot ad azon, alá nem támasztható meggyőződésének, hogy a gyilkosság mögött igenis bizonyíthatók a politikai körökhöz vezető szálak (állítása szerint a katonákat szállító két teherautó nem máshonnan, mint a forradalom egyik központjának számító Astoria szálló gazdasági bejáratától indult). Az utolsó fejezet a szereplők utóéletével foglalkozik. A kötet irodalomjegyzékkel és fotómelléklettel záródik (ez utóbbi tartalmaz olyan felvételeket is, melyek az épület mai állapotát mutatják be érzékletesen). "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]