"A magyar nemzet ezeréves életének legszomorúbb tavaszán fogtam e könyv írásába... Úgy állítom ország színe elé a székely népet, amilyennek gyermekifjúságomtól életem alkonyáig láttam: erényeit nem túlzom, hibáit el nem titkolom. Gyermekifjú koromban e népnek élete kedves, mosolygó idill,   [>>>]

"A magyar nemzet ezeréves életének legszomorúbb tavaszán fogtam e könyv írásába... Úgy állítom ország színe elé a székely népet, amilyennek gyermekifjúságomtól életem alkonyáig láttam: erényeit nem túlzom, hibáit el nem titkolom. Gyermekifjú koromban e népnek élete kedves, mosolygó idill, férfikorom, s főképpen életem alkonyának idején dráma" - írta Benedek Elek 1920 szeptemberében a kötethez készült olvasói ajánlásban. A nagy székely mesemondó közel hatvanévesen kezdte papírra vetni emlékeit, amikor szülőföldje szellemi föllendítésén fáradozott. Az Édes anyaföldem! első részében gyermekkori önarcképét festette meg, miközben az egymásra halmozódó emlékrétegekből kirajzolódott az erdélyi táj és az itt élők mesébe illő világa. A második részben, amely az 1919 augusztus havának eseményeit rögzítő naplóföljegyzésekkel zárul, már a felnőtt ember, a sikeres hírlapszerkesztő, író életútját követheti nyomon az olvasó. Fogyhatatlan kedélye és mesélőkedve hatja át a kötet minden sorát, és ez az, ami képes átsegíteni az olvasót az életrajz komorabb részletein is. Az Erdély szépségeit, az itt élő emberek szokásait és kultúráját lírai képsorokban megelevenítő, a kor történelmét is életre keltő mű szómagyarázattal zárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]