A szerző Így éltünk a Délvidéken című kötetének (199925044) folytatása, két külön könyvben ezúttal is a Délvidék múltját idézi meg, a már jól ismert é-ző kiejtéssel, archaizáló nyelven. Az első könyvből alapvetően élettörténeteket ismerhetünk meg: a szerző anyjáét és nagyanyjáét, Etel néni meséjét,   [>>>]

A szerző Így éltünk a Délvidéken című kötetének (199925044) folytatása, két külön könyvben ezúttal is a Délvidék múltját idézi meg, a már jól ismert é-ző kiejtéssel, archaizáló nyelven. Az első könyvből alapvetően élettörténeteket ismerhetünk meg: a szerző anyjáét és nagyanyjáét, Etel néni meséjét, Feri bácsi, Mengyi bácsi, Bodor Péter kovács és a Pista történetét vagy olyan alkalmakat, mint a hagyományos disznótorok. A kötet végén a Kühn és a Szabó család története elevenedik meg, majd leszármazási tábla, a Bodorok családfája és kis fotómelléklet szerepel. A harmadik kötet (második és harmadik könyv) újabb, ezúttal konkrétabb életutakat mutat be, memoárok és interjúk formájában: Urbán István orvosét, Kubát János iskolatitkár-sakkozóét és Burány Béla orvosét. A kötet második felében az 1849-es "Véres Gyertyaszentelő" napjaiban elkövetett szerb szabadrablást és mintegy kétezer ártatlan zentai magyar lakos meggyilkolását írja le a szerző, majd néhány személyes gyerekkori emlékről olvashatunk. A meglehetősen szabados szóhasználattal íródott kötetet néprajzi, helytörténeti és szociográfiai gyűjteményekben érdemes elhelyezni. [<<<]