A huszonkét éve muzsikáló Quimby zenekar nagyszámú rajongótáborának égi manna lehet a jelen riportkönyv. Bár a rockegyüttes frontemberének, Kiss Tibinek nemrég látott napvilágot képzőművészeti hajlamait demonstráló albuma (Neonradír; 201306042) sőt korábban a dalszövegeit közreadó kötet (Ventilátor   [>>>]

A huszonkét éve muzsikáló Quimby zenekar nagyszámú rajongótáborának égi manna lehet a jelen riportkönyv. Bár a rockegyüttes frontemberének, Kiss Tibinek nemrég látott napvilágot képzőművészeti hajlamait demonstráló albuma (Neonradír; 201306042) sőt korábban a dalszövegeit közreadó kötet (Ventilátor blues; 200724313), a csapat teljes történetének feldolgozása mostanáig váratott magára. Népszerűségük szárnyán a különböző médiumokból már értesülhettünk a legendás nyolcvanas évek végi dunaújvárosi indulásról, és még számtalan sztoriról, anekdotáról, a másfél éves interjúsorozat után összeállt könyvben azonban végre minden részlet és érdekesség a helyére kerül. A fekete-fehér fotókkal illusztrált kötet első felében (Quimby-gép) a zenekar regényes élettörténetét ismerheti meg az olvasó Miklya Anna tollából. A második részben a zenekar tagjainak portréit készítette el Dömötör Endre zenei szerkesztő. Mindkét főfejezetből lejön, hogy Kiss Tibor énekes-gitáros, Varga Livius (alkalmi beceneve: Kutya) ütőhangszeres, Mikuli Ferenc (Fefe) basszusgitáros, Balanyi Szilárd (Sziszi) billentyűs, Gerdesits Ferenc (Faszi) dobos és Kárpáti József (Dódi) trombitás mennyire összeszokott, profi közösséget alkot. De az olyan "apróságok" is izgalmasak lehetnek a nem bennfenteseknek, mint Kiss Tibi 2003-as lelki összeomlása és újjászületése (egy éves rehabilitáció Komlón) vagy a névválasztás, ami a bátynak, Kiss Endrének (Endi) köszönhető (Burt Quimby amerikai ismerősükről, de elsődleges jelentésével nem voltak tisztában: a New York-i meleg szlengben a hármas felállás középső tagja), de végigélhetjük pl. a legendás East Village-i gitárvásárlást is (Big Mama). A szerzők és riportalanyaik bátran használják az underground körökben megszokott szlenget, a végeredmény mégis vállalható és hű tükre az együttes körüli miliőnek. A Diszkográfia fejezetben Dömötör Endre a legapróbb részletekig elemzi az egyes időszakokat és lemezeket, a lezárás pedig igazi csemege: eddig nem publikált színes fotók idézik meg a Quimby egyáltalán nem hétköznapi históriáját. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]