Christopher Moore elementáris humora sok magyar olvasó kedvencévé avatja az amerikai írót, aki előszeretettel tűzi tollhegyre a zsidó-keresztény kultúrkör tabuit. Ezúttal a művészettörténet útvesztőibe vezeti olvasóit, méghozzá a 19. századvégi Párizsba, ahol ott nyüzsgött mindenki, aki művészeti
[>>>]
Christopher Moore elementáris humora sok magyar olvasó kedvencévé avatja az amerikai írót, aki előszeretettel tűzi tollhegyre a zsidó-keresztény kultúrkör tabuit. Ezúttal a művészettörténet útvesztőibe vezeti olvasóit, méghozzá a 19. századvégi Párizsba, ahol ott nyüzsgött mindenki, aki művészeti szempontból számított akkoriban - írók költők, festők, komponisták. A regény kerete a köré a délután köré épül, amikor 1890 júliusában Vincent van Gogh lelőtte magát egy kukoricaföldön. A szerző magánkutatásai nyomán átdolgozta a hivatalosan elfogadott történetet. Mindenesetre tény, hogy a bolond hollandus öngyilkossága után árkon-bokron át elvergődött Gachet doktor egy mérföldnyire álló házához. Talán soha nem fogjuk megtudni, pontosan mi is történt a három földút találkozásánál. Az író szerint a kukoricásból megjelent egy ronda kis "színember", vagyis festékárus, aki követte a festőt. Vincent a halálos ágyán figyelmezteti öccsét, Theót, hogy óvakodjon a kék szín egy bizonyos árnyalatától. Ez az ultramarinkék, a sacré bleu, a "szent kék", amely alapanyaga révén századokon át az aranynál is drágább volt. A kultúrtörténeti betéttel bemutatott kék mellett főszereplővé válik Vincent két barátja, a pékből festővé avanzsált Lucien Lessard és a zseniális törpe gróf, Henri Toulouse-Lautrec is, akik meg akarják fejteni van Gogh halálának rejtélyét. A nyomozásból persze egy szürreális odüsszeia kerekedik kávézóról kávézóra, bordélyról bordélyra, a háttérben a művészvilág bolondériáival. Találkozhatunk Renoirral, Monet-val, Pissarróval, Bazille-jel, Gauguinnel vagy Whistler-vel, sőt ugyanilyen jogon a múzsákkal, Juliettel, Carmennel vagy Camille-jel. Felébredhet bennünk a gyanú, hogy a mostanság divatos kultúrtörténeti nyomozások paródiájáról van szó. A kötet fekete-fehér reprodukcióit a képadatok mellett a szövegből vett idézetek illusztrálják; például Goya Maja aktját: "az isten szerelmére, meztelen, hát nektek nem jut eszetekbe, milyen lenne meghágni?" vagy Michelengelo manchesteri Madonnája esetében: "ezt sem fejezte be, egyáltalán nincs is kék a képen"."www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]