"Meghökkentően őszinte önéletrajz a hagymásbab és a pofonok nagymesterétől" - olvashatjuk jelen kötet hátlapján. A nagy nevettető-verekedő filmes őstehetség, a szinte mindenki által kedvelt Bud Spencer, túl a nyolcvanon önéletírásra adta a fejét. A - talán meglepő módon - kifejezetten olvasmányos
[>>>]
"Meghökkentően őszinte önéletrajz a hagymásbab és a pofonok nagymesterétől" - olvashatjuk jelen kötet hátlapján. A nagy nevettető-verekedő filmes őstehetség, a szinte mindenki által kedvelt Bud Spencer, túl a nyolcvanon önéletírásra adta a fejét. A - talán meglepő módon - kifejezetten olvasmányos és szórakoztató írásból megtudhatjuk, hogy bár westernfilmek hőseként ismerte meg a nagyvilág, a Carlo Pedersoli néven született színész sokkal több ennél: forgatókönyvíró, producer, úszóbajnok és olimpikon egy személyben. Könyvében megható öniróniával mesél gyermekkoráról, a sportolóként töltött évekről, két dél-amerikai időszakáról, s arról is, hogy hogyan került bele szinte véletlenül a filmek világába. Elárulja azt a részletet is, hogy miután aláírta első hollywoodi szerződését, utolsó vízilabda-mérkőzését pont a magyar válogatott ellen vívta. Olvashatunk barátságáról Mario Grottival, azaz Terence Hillel, akivel szinte véletlenül kerültek közös filmbe (az előtte kiszemelt színész eltörte a lábát egy családi veszekedés során), s végül összesen tizenhét filmben játszottak együtt (így a Bunyó húsvétig, Az ördög jobb és bal keze 1-2., a Különben dühbe jövünk, az Én a vízilovakkal vagyok, a Kincs ami nincs vagy a Nincs kettő négy nélkül című örökbecsű alkotásokban), a tengerentúli élményeiről, az egyedül készített filmjeiről (leginkább a Piedone-filmekről), a dalszövegírói munkásságáról és végül Rómába való visszatéréséről is. Az egyes fejezeteket rövid idézetek vezetik be: az elsőt például ? rímelve Descartes "Gondolkodom, tehát vagyok" mondására: "Eszem, tehát vagyok". Az általános gyűjtőkörű könyvtárak számára ajánlott kötet közepén találhatunk egy fekete-fehér és színes fotókból álló mellékletet is.
[<<<]