2007-ben került elő az a különleges dokumentum, egy recepteskönyv, mely a két világháború közötti időszak polgári konyhájának világát idézi, és amelyet a Bécsújhelyhez közeli, elsősorban Magyarországról deportált - nagyrészt zsidó - nők téglagyári gyűjtőtáboraként működő lichtenwörthi lágerben   [>>>]

2007-ben került elő az a különleges dokumentum, egy recepteskönyv, mely a két világháború közötti időszak polgári konyhájának világát idézi, és amelyet a Bécsújhelyhez közeli, elsősorban Magyarországról deportált - nagyrészt zsidó - nők téglagyári gyűjtőtáboraként működő lichtenwörthi lágerben lévők írtak emlékezetből. A női barakk öt lakója (egy kárpitosfeleség, egy női kalap- és paplankészítő, két családanya és egy manöken), a kemény gyári munkától és az éhezéstől fáradtan, csontsoványra fogyottan, flekktífusztól, bolháktól és tetvektől szenvedve szabad perceiben apró papírfecnikre írta le különböző ételek - elsősorban tésztafélék és sütemények - receptjeit, amiben a legkedvesebb ízek utáni heves sóvárgás vezette őket. A történetre Czingel Szilvia bukkant rá, aki a Centropa Magyarország munkatársaként interjúkat készít holokauszt-túlélőkkel, és beszélgetést folytatott azzal az Endrei Istvánné Weisz Hedviggel is, aki maga jegyezte le a recepteket és később megőrizte azokat. Závada Pál ajánlója és Czingel Szilvia bevezetője után egy alapos interjúban ismerhetjük meg a túlélő életútját: gyermek és fiatalkorát, nevelkedését, a menyasszonyképzőt, a kalaposságot és a paplankészítést, leendő férjével, a gabonatőzsdei magvizsgáló Endrei Istvánnal való megismerkedését és rövid házasságuk történetét. Megtudhatjuk, miként vitték el a frontra, két héttel az esküvő után férjét, akit soha többé nem látott, hogyan került ő maga 1944 novemberében az óbudai téglagyárba, onnan gyalog Kópházára, majd Lichtenwörth-be, ahol a rendkívül hideg telet és az azt követő tavaszt töltötte társaival együtt, egészen az 1945. április eleji felszabadulásig. Részletesen megismerhetjük a tábori hónapokat, az ottani szenvedést, és azt is megtudhatjuk, hogy a rendkívül tápláló ételek között miért nem szerepelnek levesek (a rendkívül egysíkú élelem általában híg levesekből állt ugyanis). Szó esik hazatéréséről és a nehéz újrakezdésről, a háború utáni életről, a vendéglátói munkákról, nyugdíjazásáról és az interjút megelőző évekről is. Találunk a kötetben egy fekete-fehér fotógyűjteményt, a végén pedig a 149 receptből álló gyűjtemény szövege szerepel, a császárzsemle tojással elkészítési módjától a habos szeletig. A kötet kultúrtörténeti érdekessége okán széles körben ajánlható beszerzésre. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]