Takáts Sándor, a múlt századforduló és a 1920-as évek egyik legkiválóbb művelődéstörténésze ebben a kis könyvében a török hódoltság koráról, a 16. századi végvári harcok mindennapjairól fest eleven és részletgazdag tablót. Az időszakkal és a végvári társadalommal, a vitézi renddel szemben pozitívan   [>>>]

Takáts Sándor, a múlt századforduló és a 1920-as évek egyik legkiválóbb művelődéstörténésze ebben a kis könyvében a török hódoltság koráról, a 16. századi végvári harcok mindennapjairól fest eleven és részletgazdag tablót. Az időszakkal és a végvári társadalommal, a vitézi renddel szemben pozitívan elfogult szerző a levéltári forrásokból - elsősorban levelekből - kibányászott rengeteg adatra és fordulatos epizódra támaszkodva lovagias világként mutatja be a végvidéket, ahol ereje teljében mutatkozhatott meg a magyar virtus, vitézség. A szerző kiemeli, hogy a végvári hadviselés, a jóformán állandó és folyamatos hadiállapotot jelentő kisebb-nagyobb portyák, rajtaütések, lesvetések tulajdonképpen személyes viadalok láncolataiból álltak össze, amelyeket sajátos szabályok, szokások szerint vívtak meg. Elbeszélésének középpontjában ez, a bajvívás egyes mozzanatai, szimbolikája állnak. Az általános kép felrajzolása után külön foglalkozik a kihívás ("bajrahívás") módozataival, majd jó néhány ismert és kevésbé ismert végvári vitézről és török ellenfeleikről rajzolt árnyalt portrékon keresztül mutatja be az összecsapások lefolyását. A függelékében korabeli magyar-török leveleket tartalmazó, eredetileg a Franklin Kiadó gondozásában 1913-ban megjelent mű ezúttal Jakab Melinda rövid, Takáts Sándor életútját bemutató utószavával kiegészülve lát napvilágot. A kötet minden történelem iránt érdeklődő olvasónak,az ifjúságnak is ajánlható. [<<<]