A népi jellegű vallásos és ipari építészeti emlékeit kutató és gyűjtő építész szerző néhány évvel ezelőtt mérte fel a hazánkban épült szélmalmok még fellelhető hagyatékát (ld.: Szélmalmaink; 200601165). Most ennek párdarabjaként vehetjük kézbe vízimalom-kataszterét, amely a 19-20. századi
[>>>]
A népi jellegű vallásos és ipari építészeti emlékeit kutató és gyűjtő építész szerző néhány évvel ezelőtt mérte fel a hazánkban épült szélmalmok még fellelhető hagyatékát (ld.: Szélmalmaink; 200601165). Most ennek párdarabjaként vehetjük kézbe vízimalom-kataszterét, amely a 19-20. századi állapotoknak megfelelően veszi számba a Kárpát-medence és benne Magyarország vízimalmait, korabeli feljegyzések és a műemlékvédelem adatai alapján. Az elsősorban gabonaőrlésre használt hajó- és vízimalmok már a középkorban is ismertek voltak, a 18-19. századra gyakorlatilag minden megfelelő folyóvízzel rendelkező településen épült malom. Számuk minden bizonnyal összességében több tízezerre rúgott. Kovács József a vízimalmok felépítését, működését bemutató rövid bevezető után a települések betűrendjében gyűjti egybe mintegy 1400 helység lisztelő malmaira vonatkozó említéseket. A szerző számára a kiinduló pontot Fényes Elek Magyarország geographiai szótára (1851) biztosítja, amit a ma még fellelhető épületek és romok állapotára vonatkozó információkkal egészít ki. Műve legértékesebb részét ez utóbbi megjegyzések alkotják, amelyeket lehetőség szerint kis méretű fekete-fehér fényképek is kísérnek. A több mint 400 képpel illusztrált kiadványt helységnévmutató, térképek és irodalomjegyzék zárja. A népi építészet emlékei iránt érdeklődő nagyközönség figyelmébe érdemes ajánlani.
[<<<]