Az Egyesült Államokban, Bloomingtonban működő Indiana Egyetem professzora provokatív könyvet írt a holokauszt áldozatairól és túlélőiről. Rosenfeld ugyanis nem a huszadik század népirtását idézi föl történészként, hanem kultúrakutatóként annak utóéletét jellemzi, egészen pontosan arról beszél   [>>>]

Az Egyesült Államokban, Bloomingtonban működő Indiana Egyetem professzora provokatív könyvet írt a holokauszt áldozatairól és túlélőiről. Rosenfeld ugyanis nem a huszadik század népirtását idézi föl történészként, hanem kultúrakutatóként annak utóéletét jellemzi, egészen pontosan arról beszél könyvében, hogy a holokauszt emlékének intenzív ápolása milyen állomásokon keresztül vezetett el odáig, hogy ? minden jó szándék ellenére ? eltorzult az emlékezet rajzolta kép. Nem elsősorban azért következett be ez a jelenség, mert a túlélők többsége már eltávozott az élők sorából, ezáltal a személyes emlékezés közelsége elhalványult, hanem azért, mert a populáris kultúra a holokauszt emlékképét is a maga ízlése (ízléstelensége) szerint formálta, például könyvek és filmek által. A zsidók ellen elkövetett náci erőszak emlékezete ? mind Európában, mind az Egyesült Államokban ? sokszor "a folyamatos figyelem megcsömörléséig" jutott el. Sokan úgy vélik, annyi szó esett már Auschwitzról, a lágerekről, a gettókról, annyi szörnyűség jelent meg ezekről a könyvek lapjain vagy a filmvásznon, hogy a befogadás már gátat épített maga elé. Az embereknek elegük lett a sokszor hatásvadász és sztereotip ábrázolásokból, a sokszor horrorisztikus emlékidézésből, hogy már nem is kíváncsiak rá, illetve mások szenvedéseire nyitottabbak lettek. Ráadásul az emlékezet-ipar sok esetben hamis képet rajzolt a történelem nyilvánvaló tényeiről is. A holokausztra való emlékezés hitelességét eltorzíthatja az aktuálpolitika és a kulturális kereskedelem érdeke, netán a szimpla hatásvadászat (főleg Adolf Hitler alakjáról szólva), a filmipar kommercializálódása. Rosenfeld sokszor hangsúlyozza, milyen fontos megőrizni az eredeti emlékezések, vagy az utólagos feldolgozások hitelességét, óvni az utólagos torzító belemagyarázásoktól. A szerző áttekinti a holokauszt emlékirat-irodalmát, a feldolgozások és adaptációk sokaságát, az emlékezet-ipar jellegzetes produktumait, a hiteles és hamis emlékezések sokaságát, azok hatásmechanizmusát. Rosenfeld végül is a történelmi tudat változásairól, hígulásáról szól, meg arról, hogy a túlélők tudatában a holokauszt nem ért véget 1945 tavaszán, de máig tart. Így értendő A holokauszt vége. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]