Márai "szerelmes" földrajzának újabb állomásához érkezett az olvasó. A sorozat előző köteteiben bemutatott, a szerzőnek oly kedves helyszínek (Budán lakni világnézet /201123210/, Régi Kassa, álom /201310231/után, most Olaszország emblematikus színtereit mutatja be az író. Az emigráció éveiben,   [>>>]

Márai "szerelmes" földrajzának újabb állomásához érkezett az olvasó. A sorozat előző köteteiben bemutatott, a szerzőnek oly kedves helyszínek (Budán lakni világnézet /201123210/, Régi Kassa, álom /201310231/után, most Olaszország emblematikus színtereit mutatja be az író. Az emigráció éveiben, Márai tudatosan választotta életútja állomásainak helyszínéül Olaszország különböző városait. "Borzalmas a világ, amerre nézek, borzalmas: Csak Itália van még, s néha egy ember, s a könyvek, a versek, a zene A bor. A tenger. Csak ez van még. Minden más borzalmas." - írja az 1951-ben kelt naplóbejegyzésében. Az itáliai életérzés magával ragadta és sodró lendülettel vitte élete további esztendejében is. Különös, megfoghatatlan, mi több, szavakba is kevéssé önthető életérzés ez, ám, aki egyszer megtapasztalja, nem tud szabadulni az itáliai ízek, illatok, színek, fények és árnyak, hangulatától. A megnyugvás, a "szellemi hazatérés", és az alkotás évei ezek a helyszínek, Nápoly Európa kulturális bölcsőjeként "ringatja" a szerzőt, míg Salerno, az Amerikában eltöltött lélektelen hétköznapokat oldja fel varázsos hangulatával. A könyvek sokaságából tipográfiájával is kiemelkedő, a számos fotót Márai naplórészletekkel dokumentáló kötetet, amely a száműzetés édes-keserű állomásait érzékletes képekben kelti életre, irodalmi útleírásként lehet ajánlani, nemcsak a szerző híveinek, de minden utazást és Olaszországot szerető olvasónak. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]