Semmi kétség: a horgászat (legalábbis ezen az éghajlaton) nyári sport, esetleg tavaszi vagy őszi, feltéve, ha jó idő van. De vajon mit csinálnak a téli hónapokban az olyan fanatikus, életmódszerűen horgászbotot, szákot szorongató pecások, mint a nagy ho-ho-ho? A választ Csukás István legújabb (a
[>>>]
Semmi kétség: a horgászat (legalábbis ezen az éghajlaton) nyári sport, esetleg tavaszi vagy őszi, feltéve, ha jó idő van. De vajon mit csinálnak a téli hónapokban az olyan fanatikus, életmódszerűen horgászbotot, szákot szorongató pecások, mint a nagy ho-ho-ho? A választ Csukás István legújabb (a 85. Ünnepi Könyvhétre megjelenő), tizenegy rövid történetből álló meséje adja meg a kíváncsiaknak. Az mindenesetre tény, hogy a fagyos időszak nem indul valami jól: hősünk szomorúan sóhajtozva bámul ki az ablakon a vigasztalanul szürke tájba, és bizony a Főkukac sem vidámabb. Végül kénytelen szembesülni a ténnyel (beleértve a Nagy Horgász nejét is), hogy ez a tavasz beköszöntéig legalábbis sajnos a pótcselekvések ideje: kádban hajkurászott fagyasztott halé, a szomszéd Ödönke horgászbottal mulattatásáé, a pecás kéménytisztításé, és így tovább. A kedves, szellemes nagy ho-ho-ho sztorikat Sajdik Ferenc bájos, jellegzetes rajzai kísérik ezúttal is. Óvodás kortól ajánlható.
[<<<]