Lovra Éva könyve Szabadka második világháború utáni (1945-1975) városépítészetének ellentmondásos és sorsterhes világát foglalja össze. Erre az időszakra a szocialista modernizmus nyomta rá a bélyegét, amely a hagyományok és a korszerűsítés kereszttüzében maga is egyfajta tűzkeresztségen ment át. A kötetnyi terjedelmű tanulmány, amely Szabadka fő területeinek vizsgálatán és levéltári anyagokon alapszik, átfogóan körvonalazza a sajátos, de nemzetközileg is érdekes építészeti jelenséget. A vizsgált időszakban egy dinamikus és széles körű építés játszódott le, amikor megoldották a lakhatás, az alapvető kommunális infrastruktúra, valamint számos köz- és szociális létesítmény kérdését.