A csábításról való gondolkodás hatalmas filozófiai tradícióra építhet, azonban Gabriel Liiceanu, a kortárs román filozófia egyik központi gondolkodója ennél is tágabbra feszíti a kis könyve által befogni szánt területet. Ugyanis "a szellem" általi elcsábíttatás kérdéskörét beemelve, látszólag   [>>>]

A csábításról való gondolkodás hatalmas filozófiai tradícióra építhet, azonban Gabriel Liiceanu, a kortárs román filozófia egyik központi gondolkodója ennél is tágabbra feszíti a kis könyve által befogni szánt területet. Ugyanis "a szellem" általi elcsábíttatás kérdéskörét beemelve, látszólag kiszélesíti a tárgyalt problémák körét - rámutatva a csábítás-fogalom bevett értelmének szűkösségére -, ám valójában a szellemi felé való irányultságával egyúttal el is távolodik az érzéki csábítás témájától - így a sokat emlegetett "hús partitúrája" üresen marad. Liiceanu szellemes, érdekes és helyenként gondolatébresztő könyve jó értelemben értett filozófiai lektűr, amelynek egyes fejezetei a szellem általi elcsábítás történeti lehetőségeire kérdeznek rá, meglehetősen elnagyoltan, ellentmondásoktól és zavaroktól sem mentesen. Szerinte "minden csábítás a várakozás és a vágy által előkészített talajra hull?" Így a fantazmák homályos közegében berendezkedve mintegy készen állunk arra, hogy elcsábítsanak, ezért "minden csábító úgy lép az életünkbe, hogy magával hozza egy meghatározatlan várakozás teljesülésének ígéretét". Heidegger román fordítójának példái szépen alátámasztják e rövidre zárt fenomenológiát, egyszerre beszél szerelmesekről, szeretőkről vagy egyetemi tanárokról. Ezek a későbbi, kultúrtörténeti fejezetekben részletes illusztrációt is kapnak, helyenként egy esettanulmányban sűrítve össze az előbbieket. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]