Idegen bolygóról jött üzenetnek vette volna akár csak egy ötven évvel ezelőtti pedagógus a Szekszárdi Júlia szerkesztette könyvet a pedagógia új kihívásairól, jövőjéről, amelynek megjelenése egy pedagógus konferenciára lett időzítve. A négy főcím (Egymást váltó generációk; Digitális generáció;
[>>>]
Idegen bolygóról jött üzenetnek vette volna akár csak egy ötven évvel ezelőtti pedagógus a Szekszárdi Júlia szerkesztette könyvet a pedagógia új kihívásairól, jövőjéről, amelynek megjelenése egy pedagógus konferenciára lett időzítve. A négy főcím (Egymást váltó generációk; Digitális generáció; Digitális pedagógus; A digitális világ kihívásai) alá sorolt húsz tanulmány szerzői pszichológusok, szociológusok és természetesen pedagógusok vagy a pedagógus képzésben dolgozó szakemberek, akik sokféle megközelítésben próbálják felvázolni és sokszor részletekbe menően elemezni a világunkban, elsősorban a kommunikációban lejátszódó rohamos változásokat és következményeit a felnövő újabb generációkra. A kötet címének ötlete Gyarmathy Éva klinikai és nevelés lélektani szakpszichológustól származik. Az ő fejezetének az egyik alcíme ugyanis a Digitális generáció vagy degeneráció. A szójáték jelzős szerkezete egyszerre fejezi ki a jelenlegi, digitális jelzővel illetett nemzedékről alkotott vélemények ellentmondásosságát. A technikai forradalom következtében alapjaiban alakult át az a szocializációs környezet, amelyben a fiatalok nevelődnek, illetve amelyben az idősebbek élnek, dolgoznak. Ha az 1900-as évek utáni időszakot felosztjuk, akkor ez a generáció az ötödik a sorban. Tagjai 1995 és 2012 között születtek, méghozzá annak a digitális technológiának a világába, amelyben már elképzelhetetlen élni a Web 2.0 mobiltelefonok, és más digitális és kommunikációs eszközök nélkül. Az generációra használt fogalom a Marc Prensky által alkotott "digitális bennszülöttek" kifejezés, akiknek teljesen megváltoztak a tanulási szokásaik, s ez problémákat vett fel az oktatási rendszerben, elsősorban a tanítási módszerek területén. A tanároknak ("digitális bevándorlók" - szintén Marc Prensky) nehéz átadni tudásukat a fiataloknak, akik hozzá vannak szokva a gyors információáramláshoz, és annak befogadásához. Képesek egyszerre több mindennel párhuzamosan is foglalkozni. Egyre kevesebb időt töltenek olvasással, viszont egyre többet játszanak például számítógépes játékokkal. Persze minden jelentős újításnak időre van szüksége, hogy a kultúrához való optimális illeszkedés kialakuljon - gondoljunk a gépjármű-közlekedés elterjedésére és a KRESZ létrejöttére. Egyfelől a türelmetlenség a változások tempóját és mértékét tekintve a pedagóguskar és a társadalom részéről érthető, azonban árt az organikus szabályozó folyamatok kialakulásának. Bölcsebbnek tűnik a pánik meghaladása és egy nyugodtabb attitűddel a "kultúraazonos" szabályozás érésének támogatása. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]