Az ismert román filozófus, Gabriel Liiceanu kis könyvében - a csábításról írt esszéje párdarabjaként - ezúttal a hazugságról elmélkedik. A fogalmat egyszerűen nyelvészeti csalásként fogja fel, hogy feltárhassa azt a hatást, amelyet a különböző társadalmakra és ezek történetére gyakorolt. Két   [>>>]

Az ismert román filozófus, Gabriel Liiceanu kis könyvében - a csábításról írt esszéje párdarabjaként - ezúttal a hazugságról elmélkedik. A fogalmat egyszerűen nyelvészeti csalásként fogja fel, hogy feltárhassa azt a hatást, amelyet a különböző társadalmakra és ezek történetére gyakorolt. Két klasszikus görög szövegből indul ki: Szophoklész Philoktétész című tragédiájából és Platón A kisebbik Hippiász című dialógusából. Ezek alapján megvizsgálja, milyen mértékben írták le (vagy értetik meg jobban) a világot, amelyben éltünk (vagy amelyben ma is élünk) kétezernégyszáz évvel később. A hazugságról nem annak "magánértelmében" beszél (X hazudik Z-nek, B becsapja A-t), hanem a "közösségi" hazugságot elemzi, amelyben egyvalaki vagy többen hazudnak sokaknak, akik vagy becsapottak, vagy in corpore hazudnak, s a hazugság hatalmas drámájában élnek együtt. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]