A Varázsfuvola (1791) Mozart és talán az egész zenetörténet legnagyszerűbb és legnépszerűbb operája - értelmezéséről írott művekkel kis túlzással egy egész könyvtárt meg lehetne tölteni, de továbbra sem lankad a figyelem és a tudósi-művészi-befogadói érdeklődés. Jan Assmann, világhírű egyiptológus   [>>>]

A Varázsfuvola (1791) Mozart és talán az egész zenetörténet legnagyszerűbb és legnépszerűbb operája - értelmezéséről írott művekkel kis túlzással egy egész könyvtárt meg lehetne tölteni, de továbbra sem lankad a figyelem és a tudósi-művészi-befogadói érdeklődés. Jan Assmann, világhírű egyiptológus és kultúrtörténész eredetileg 2005-ben megjelent nagy monográfiája alapvetően új szempontokat bevetve közelít hozzá, és a "lehető legközelebb jut a mű eredeti értelméhez" - olvashatjuk a kiváló zenetudós, Fodor Géza méltatását a fülszövegben. Assmann érdeklődésének középpontjában a zenedráma áll, tehát Mozart muzsikája mellett, sőt még inkább Emanuel Schikaneder librettójára fordítja a figyelmet, bebizonyítva, hogy az opera szövege, drámai jelenetei a zenével egyenrangú minőségű és mélységű elemei az egész műnek. Módszere a historikus előadásmódhoz hasonlítható, amikor a muzsikosok korhű hangszerek megszólaltatásával az eredeti előadásmód, hangzás megragadására törekednek. Assmann ugyanilyen minuciózusan vizsgálja a Varázsfuvolát körülvevő korabeli szellemi-befogadói kontextust, bemutatva a felvilágosodás korának "egyiptomániáját" és felfokozott - a szabadkőműves gondolatokon és jelképeken is túlmutató - érdeklődését a misztériumok iránt. Az igényes formában megjelenő, korabeli színpadképi tervekkel illusztrált, földrajzi és névmutatóval ellátott, kiemelkedő színvonalú mű a zenerajongók és a felvilágosodás korának kultúrája iránt érdeklődők számára egyaránt ajánlandó."www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]