Alföldy Jenő először 1970-ben, A bálványok neve című válogatott verseskönyv alkalmából írt Tornai Józsefről kritikát. Azóta a költőnek számos kötetét szemlézte, és az utóbbi bő évtizedben módszeresen ismerkedett az öregkorában is termékeny alkotó költészetével. A József Attila-díjas   [>>>]

Alföldy Jenő először 1970-ben, A bálványok neve című válogatott verseskönyv alkalmából írt Tornai Józsefről kritikát. Azóta a költőnek számos kötetét szemlézte, és az utóbbi bő évtizedben módszeresen ismerkedett az öregkorában is termékeny alkotó költészetével. A József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus jelen kötetében a költői életmű-kötetekről (Csillaganyám, Csillagapám I-IV.) és egy újabb verseskönyvről (A semmi ellen) írott tanulmányok kaptak helyet, melyek összefoglaló képet adnak Tornai József lírai munkásságáról. Külön fejezetek szólnak esszéiről, műfordításairól és szépprózáiról is. Tornai véleményét szenvedélyesen kifejezi az újra és újra felbukkanó és veszélyesen elharapódzó téveszmékről, az egyoldalú technicizmusról s a médiára és szubkultúrára támaszkodó manipulációról. Költőként, írástudóként mindent megmozgat azért, hogy az ember: ember maradjon, a szerelem: szerelem, a család: család, a nemzet: az érte cselekvők kulturális nemzete ? az emberiség méltó része legyen. A szerző ezeknek az értékeknek tudatában írja Tornairól elemzéseit, s adja közre művét, mint első "könyvnyi merítést" a költő fogadtatástörténetében. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]