A huszadik századi erdélyi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja volt Méliusz József, személyéről azonban mind a mai napig nagyon keveset tudunk. Molnár Gusztáv esszéíró, politológus, 1971-től 1987-ig a Kriterion Könyvkiadó bukaresti szerkesztőségének munkatársa 1978. szeptember 3-án,   [>>>]

A huszadik századi erdélyi magyar irodalom egyik legmeghatározóbb alakja volt Méliusz József, személyéről azonban mind a mai napig nagyon keveset tudunk. Molnár Gusztáv esszéíró, politológus, 1971-től 1987-ig a Kriterion Könyvkiadó bukaresti szerkesztőségének munkatársa 1978. szeptember 3-án, Bukarestben készített vele egy igen alapos mélyinterjút, mely alapvető forrás lehetett volna, ha megjelenhetett volna korábban. Kiadása már 1987-ben felmerült, ám a beszélgetés számos rendszerkritikus és antikommunista részlete miatt erre nem volt lehetőség, ám az interjú sajnos később sem jelent meg, így most olvasható először. Sokat olvashatunk benne származásáról, tanulmányairól és a Németországban töltött évekről. Arról is sok szó esik, miként kapcsolódott be az erdélyi magyar irodalmi életbe, hogyan jelentek meg 1930-tól írásai a Korunk hasábjain, melynek meghatározó alakja, szerkesztője lett, majd miként dolgozott később a Brassói Lapoknak, a második világháborút követően pedig a Képes Újságnak és az Utunk című kolozsvári hetilapnak, melynek egyik alapítója volt, ám a kolozsvári Magyar Színház élén végzett munkájáról is olvashatunk. Központi téma Méliusznak az állampárti rendszerrel kritikus véleménye, régen és az interjú készítése idején egyaránt, így az is szóba kerül, hogyan tartóztatták le koholt vádak alapján, raboskodott a jilavai börtönben, és hogyan élt az ötvenes évek végén történt rehabilitációja után. Másik fontos vonulat természetesen saját művészete, másrészt magyar (például Tamási Áron, Kós Károly, Németh László, Fejtő Ferenc vagy Gaál Gábor) és külföldi pályatársai munkássága, gyakori vitáik is. A jegyzetekkel záródó kötet elsősorban szakkönyvtárak anyaga. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]