Sokrétű allegóriaként vonul végig a gyűjtemény Baán Tibor legújabb verseskötetén: nem véletlenül választotta ezt műve címéül is. Költeményeiben megannyi fő- és mellékszerepben rendre felbukkannak a témához kötődő szavak és fogalmak, tárgyak és helyek: szalvéták, babák, képeslapok, kéziratok és   [>>>]

Sokrétű allegóriaként vonul végig a gyűjtemény Baán Tibor legújabb verseskötetén: nem véletlenül választotta ezt műve címéül is. Költeményeiben megannyi fő- és mellékszerepben rendre felbukkannak a témához kötődő szavak és fogalmak, tárgyak és helyek: szalvéták, babák, képeslapok, kéziratok és könyvek, vitrin és antikvárium, ódon zegzugos szobák, különös hangulatok. A kollekció lényege azonban az ezek mögött megbúvó géniuszban van, amely csecsebecsék, megfogható objektumok helyett valójában egészen más dolgokat gyűjt: emlékeket, impressziókat, érzéseket és gondolatokat: "Csillan a tér / mint fosszília a kőben / vagy egy frissen feltárt / ókori temető / amit majd turisták fényképeznek / abban a csalóka hitben / hogy érthetik / megérthetik azt - / amit láttak / amit látni véltek" (Csillan a tér). Versei - amelyeket egy Gyűjteményem című költemény vezet be - öt ciklusba rendezve olvashatóak a kötetben: a Leltár című részt követi a Vitrin, a Rekonstrukció, a Mementó és a Díszmenet. A kötet végén olvashatjuk annak interjúnak a szövegét, amelynek keretei között Farkas Judit beszélgetett a költővel. Minden lírakedvelőnek ajánlható, színvonalas mű. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]