Az írónő regényében a 18. század első éveiben lezajlott, tragikus bányászlázadásnak állít emléket. A regény megírását - ahogy azt a kötet előszavában elmondja - többéves történelmi kutatás előzte meg. Forrásműként Orbán Balázs, a Székelyföld egyik legjobb ismerőjének, hűséges krónikásának történeti   [>>>]

Az írónő regényében a 18. század első éveiben lezajlott, tragikus bányászlázadásnak állít emléket. A regény megírását - ahogy azt a kötet előszavában elmondja - többéves történelmi kutatás előzte meg. Forrásműként Orbán Balázs, a Székelyföld egyik legjobb ismerőjének, hűséges krónikásának történeti munkáját és korabeli leveleket, anyakönyvi bejegyzéseket használt. Torockó bányászai évszázadok óta harcban álltak földesuraikkal, a Thoroczkayakkal, hogy megszabaduljanak a jobbágysorból. A cselekmény idején a földesúri dinasztia két férfisarja a császárhű Mihály és a kurucokhoz húzó, császári fogságban lévő II. Rákóczi Ferenc hívének számító István volt. A két különböző természetű és meggyőződésű testvért anyjuk, a ravasz, nagyhatalmú és kegyetlen öregasszony irányította. Az erdélyi fejedelemség fölött a törököt kiűző német hadsereg Nagyszebenben székelő vezére, J. L. Rabutin de Bussy gróf uralkodott, akit egykorú erdélyi történetírók egybehangzóan 'Rabbá-tőn generális'-nak neveztek. A török kiűzése után a torockóiak újra elindították az évszázados pert: harcba indultak szabadságuk megszerzéséért. A Thoroczkayak Rabutin generálishoz fordultak segítségért, aki kegyetlenül vérbe fojtotta a bányászok függetlenségi törekvéseit. Katonáival megszállta a várost, statáriumot hirdetett, felakasztatott két fiatalembert, a többi férfit tömlöcbe vetette. A tragikus eseményeket két - teljesen különböző szemszögű - elbeszéléséből ismerhetjük meg. Az egyik elbeszélő Kriza Katalin, a falu unitárius papjának tizenhat éves, eszes, de kissé gyenge idegzetű lánya, aki életét veszélyeztetve felgyújtotta a templomtornyot, hogy felhívja a környék figyelmét a tragikus eseményekre. Leesett a toronyból, halálos beteg lett. A betegágyban írta meg visszaemlékezéseit. Beszámolt az eseményeket előidéző fordulatokról és a tragédiáról. A másik krónikás maga Rabutin generális, aki párizsi barátnőjéhez írt leveleiben számolt be a történtekről. Számára az egész ügy, a bányászok szabadságtörekvései, az elveik mellett hűségesen kitartó, a halált is vállaló emberek sorsa csupán bosszantó esemény, fárasztó katonai-rendőri feladat. Míg a haldokló lány soraiból a reményvesztettség, a szomorúság csendül ki, Rabutin generális mély megvetéssel, az idegen leigázó szenvtelenségével figyelte az eseményeket. A történelmi regény a fiatal és felnőtt korosztálynak is érdekes, szép olvasmánya. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]