A fiatal kora ellenére ismert erdélyi költőnő - Orbán János Dénes, Fekete Vince, Sántha Attila nemzedékének tagja - korszakzáró kötetnek véli a Földet. Címével azt érzékelteti, hogy immár földet ért, lezárja és összegzi a szabályos, zárt formákkal élő, rímes és ritmusos versek időszakát, és új,   [>>>]

A fiatal kora ellenére ismert erdélyi költőnő - Orbán János Dénes, Fekete Vince, Sántha Attila nemzedékének tagja - korszakzáró kötetnek véli a Földet. Címével azt érzékelteti, hogy immár földet ért, lezárja és összegzi a szabályos, zárt formákkal élő, rímes és ritmusos versek időszakát, és új, prózaibb fejezetet kíván nyitni alakuló, változó, megújuló munkásságában. De a Föld darabjai még a "régi" László Noémi versvilágát szemléltetik, foglalják össze: a nagyon is mai témákat klasszikus formákban megörökítő versek gyűjteménye a kötet. László Noémi sokszor ellentétpárokkal, szembeállításokkal, dichotómiák képi megjelenítésével fejezi ki életérzését (Csoda; Édes-keserű dal; Szeptemberi elégia). Szembesíti a magasztost és a profánt, a szépséget és az ürességet, a szabadságot és a rabságot, az igazságot és a hamisságot - olykor egyetlen versben mindet (Éter). Szabályosan ütemezett, rímes strófákban szól a mai erdélyi értelmiség helyzetéről: "Nem nyelvemben: én hibáimban élek" vagy érzésvilágáról: "Még alig menekültél tőlem, várlak". Míg nagyon is valóságos, életközeli dolgokról szól, aközben éterien szárnyaló, emelkedett stílusú lírát művel. Kifinomult versbeszéde szinte a hullámai hátára veszi olvasóját, a szöveg ereje sodorja magával a műélvezőt, aki ekként nagyon is könnyedén fogadja be a még oly komor, szomorú, sokszor kiábrándító mondanivalót is. László Noémi láthatóan nagyobb verskompozíciókban is gondolkodik (Őszi szonettkoszorú; Csillag), ezzel is mintegy a hagyományos poézis gyakorlatára utal. A kortárs magyar líra jelentős teljesítményeire figyelő olvasóknak ajánlható. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]