A szerző huszonöt esztendővel ezelőtt jelentette meg első könyvét. A mostani novellagyűjteményben talán ennek a negyedszázados évfordulónak tisztelegve huszonöt történet olvasható. Ezek az írások pillanatfelvételek formájában rögzítik az elmúlt esztendők jellemző történéseit. Ezután valamennyi életkép egy kaleidoszkóp színes üvegcserepeihez hasonlatosan összerendeződve, a Pillanatragasztó által egymáshoz rögzítve adja ki a kötet szövetét. Tóth Kriszta már-már szinte szenvtelennek tűnő, lecsupaszított képekben, minden sallang nélkül meséli el a történéseket. Mindezt az emberek és sorsok iránt érzett felelősségteljes szeretettel teszi, és a sorok mögött minden esetben ott vibrál szarkasztikus humora is: amikor az interneten ismerkedő huszonöt éves lány, az érzelmileg kiszolgáltatott új ismerősének részegsége okán egyetlen percre feleség és anya lehet (Doors), vagy amikor a strandon fiát őrző fiatal szépasszonyon megakad a szeme a plázs kiéhezett kamaszainak (Utószezon). Egy másik írásban az a groteszk helyzet áll elő, hogy a kiállítás megnyitása előtt megreped a vízvezetékcső, és a tulajdonosnő által kihívott szerelő, se szó se beszéd, munka közben meghal. Az asszony, hogy ne zavarja a látogatókat a látvány, a holtestet bevonszolja egy félreeső helyre, majd csak a nap végén kezd el azon gondolkodni, hogy ki kellene hívni a mentőket. Ekként sorjáznak a gyakorta abszurd helyzeteket fölvonultató pillanatfelvételek, amelyek az emberi esendőségről, hétköznapi gyengeségeinkről adnak látleletet. Remek írások, érdemes ajánlani a kötetet. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
