1973-ban jelent meg Nyugaton Szolzsenyicin gigantikus műve a sztálini munkatáborokról, mely végleg összezúzta a nyugati értelmiség minden addigi illúzióját a szovjet rendszerrel kapcsolatban. A szerző maga is megjárta a GULAG-ot, a Javítómunka-táborok Főigazgatósága által felügyelt börtönök   [>>>]

1973-ban jelent meg Nyugaton Szolzsenyicin gigantikus műve a sztálini munkatáborokról, mely végleg összezúzta a nyugati értelmiség minden addigi illúzióját a szovjet rendszerrel kapcsolatban. A szerző maga is megjárta a GULAG-ot, a Javítómunka-táborok Főigazgatósága által felügyelt börtönök egyikét. Tizenegy rendkívül nehéz esztendőt töltött a világtól elzárt munkatábor-szigeteken, s művében beszámol saját élményeiről, ám emellett rabok ezreinek tanúságát gyűjtötte össze művében, mely részint történelmi és szociográfiai munka, részint a 20. század egyik legnagyobb gyalázatának szépirodalmi feldolgozása. Szolzsenyicin 1970-ben Nobel-díjat kapott, 1973-ben megfosztották állampolgárságától és kiutasították a Szovjetunióból, s csak 1994-ben, a kommunista rendszer összeomlása után tért vissza hazájába, Oroszországba, ahol 2008-ban hunyt el. A nagy hatású mű magyarul legutóbb 1993-ban jelent meg, most Edward E. Ericson professzor szerkesztésében látott napvilágot a háromkötetes monumentális munka rövidített változata, azzal a céllal, hogy hozzáférhetővé váljék azok számára, "akiknek rohanó századunkban amúgy nem lenne ideje elolvasni a teljes művet". Igaz, a rövidítés is mintegy hatszázhatvan oldal. A kötet előszavát nemsokkal halála előtt maga Szolzsenyicin írta. A könyvet fekete-fehér fényképek egészítik ki. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]