Az Atilla (201308114) és az Árpád fejedelem személye előtt is tisztelgő A pozsonyi csata (201431026) után trilógiája záró darabjához érkezett Cey-Bert Róbert Gyula, bemutatva méltó utódjuk, Koppány életét. Mint az az előszóból is kiderül: szerinte Koppány a magyar történelem elfeledett,   [>>>]

Az Atilla (201308114) és az Árpád fejedelem személye előtt is tisztelgő A pozsonyi csata (201431026) után trilógiája záró darabjához érkezett Cey-Bert Róbert Gyula, bemutatva méltó utódjuk, Koppány életét. Mint az az előszóból is kiderül: szerinte Koppány a magyar történelem elfeledett, félreértelmezett tragikus hőse, akinek személyét a későbbi történetírás meghamisította. Mint írja, Koppány nem az a pogány lázadó volt, mint aminek később beállították, hanem egy nagyformátumú, az ősi tradíciókat megtestesítő vezér, aki méltán tartott igényt a trónra. Célja - a hun utódnépek összefogásával - egy nagy nomád birodalom létrehozása volt, keleten egészen a Sárga-folyóig, "amelyben a sólyom népei összefognak a varjak és a keselyűk népei ellen". Állítása szerint az István és Koppány közti ellentét sem a kereszténység felvételéről szólt, hanem pusztán hatalmi harc volt, háború a magyarok és a németek között, akik minél nagyobb befolyást igyekeztek szerezni maguknak a magyarok felett. A szerző ezen összefüggések mentén rajzolja fel Koppány horka, Somogyország ura, a "Fény Harcosa" arcélét, személyiségét, mutatja be ténykedését és végül bukását, hogy leszámoljon a személyével kapcsolatban ma is élő sematikus képpel. A szerző a mellékszereplőknek is nagy figyelmet szentel: bemutatja például azt, hogy Koppány tanítómestere és főtáltosa, Akkus milyen vitát folytatott Lothár püspökkel, de természetesen a nagypolitikai szereplőkről ugyanúgy sok szó esik, mint Koppány felségéről, Napsugárról és gyermekeikről. A szöveget Tombor Balázs grafikái kísérik, a regény pedig történelmi jegyzetekkel zárul. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]