A regény névtelen főhőse a 40. születésnapjára a feleségétől egy remek tollat, fiától pedig egy naplófüzetet kap ajándékba. Ezért elhatározza, hogy naplót fog vezetni, éspedig azért, hogy majd idős korában fiára hagyja, hogy az megtudja, ki is volt az apja. Így kezdődik a neves szlovák író   [>>>]

A regény névtelen főhőse a 40. születésnapjára a feleségétől egy remek tollat, fiától pedig egy naplófüzetet kap ajándékba. Ezért elhatározza, hogy naplót fog vezetni, éspedig azért, hogy majd idős korában fiára hagyja, hogy az megtudja, ki is volt az apja. Így kezdődik a neves szlovák író naplóregénye, amely valamikor az 1970-es évek Pozsonyában játszódik, a Gustav Husák nevével fémjelzett "normalizláció" idején, vagyis kommunista restauráció még kissé képlékeny közegében. A férfi egy építőipari vállalat közelebbről meg nem nevezett beosztású középvezetője, aki tisztességgel eltartja a családját, és ambiciózusan, de egyáltalán nem törtetően építgeti karrierjét. Nem töpreng nagy dolgokon, a helyzetét elfogadja olyannak, amilyen. Azt írja: "A világot úgy kell elfogadni, ahogy van, reálisan, tulajdonképpen találó a reálszocializmus megnevezés, itt az ideje, hogy az emberek észhez térjenek, és ne csak álmodozzanak feleslegesen." Ő egyszerűen csak élni akar kissé megunt feleségével és kamasz fiával; kényelmes szolgálati lakásban lakik, időnként megiszik a kollégáival néhány pohárka borovicskát és autóra gyűjt, no meg engedi, hogy legszebb kolléganője, az elvált Vikina behálózza. Köznapi gondok és gondolatok, a szürke hétköznapok eseményei jelennek meg az egyszerű mondatokkal megfogalmazott naplóban: egy átlagember átlagos élete rajzolódik ki a bejegyzések nyomán. Csakhogy a főhős minden őt érő hatásnak enged: töprengés nélkül vállalja, hogy időnként jelent a titkosrendőrségnek, elfogadja Vikinka közeledését, örül az igazgatója bizalmának, és minden vágya, hogy autókiutalást szerezzen. A vállalati ranglétrán fölfelé haladva kezd magabiztossá válni: pletykák alapján följelenti az igazgatóját a minisztériumnál holmi állítólagos visszaélések miatt; kijárja, hogy Vikinka útlevelet kapjon jugoszláviai nyaralásához; még a fiával is gesztust gyakorol, megveszi neki az áhított gitárt. Csakhogy a krach hirtelen beüt: "szerelme", Vikinka nem tér haza a Jugoszláviából, az igazgatója megtudja, hogy ő vádolta be a minisztériumban, a felesége is megtudja Vikinkával folytatott viszonyát. És egyik napról a másikra összeomlik az élete: a felesége és a fia elköltöznek vidékre, elveszíti az állását és vele a szolgálati lakását, és reménye sincs arra, hogy Vikinkát valaha viszontlássa. Újra kell kezdenie az életét, ezért vállalja, hogy hivatásos besúgó lesz a titkosrendőrségnél. Vilikovsky az egyszerű - az "igazi" - ember szimpla gondolatait közvetíti a naplóregényében, egyszerű mondatokat vetve papírra. A minden tekintetben átlagos ember hétköznapjai jelennek meg a legegyszerűbb lélek működésének rajzában. Az író mégis arról beszél, hogy a minden helyzetbe belenyugvó, minden adottságot elfogadó, semmin nem tépelődő, minden ráhatásnak engedő átlagember is millió kísértésnek és csapdának volt kitéve a "reálszocializmus" korában, az 1970-es évek csehszlovákiai bizonytalanságában. Egyszerre könnyed olvasmány és elgondolkodtató lélektani regény Vilikovsky műve, egyben a kortárs szlovák próza remeke. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]