"Szerelmes verseim sorai mögött / ne kutassatok személyeket: / nem leltek rájuk a szavak mögött / én sem ismerem őket, meglehet" e sorokkal kezdődik a kötetnek címet adó vers. Vagyis Weöres vallomása - és egész szerelmi lírája - megerősíti az olvasót abban a meggyőződésében, hogy a formalista költő   [>>>]

"Szerelmes verseim sorai mögött / ne kutassatok személyeket: / nem leltek rájuk a szavak mögött / én sem ismerem őket, meglehet" e sorokkal kezdődik a kötetnek címet adó vers. Vagyis Weöres vallomása - és egész szerelmi lírája - megerősíti az olvasót abban a meggyőződésében, hogy a formalista költő számára a szerelem is csak egy téma volt nyelvi-poétikai bravúrjai bemutatásához, miközben természetesen a maga zseniális modorában ennek az érzéskörnek minden lelki árnyalatát megmutatja. Ahogy írja: "Egy halk sóhaj, egy gyors szemvillanás, / egy lábdobaj, egy kurta sikoly / lelkemben sok völgy és hegyóriás / dobált visszhangja még soká dalol". E sajátos fölfogást követve Steinert Ágota a szerelmes versek közé sorolta például a "Csiribiri, csiribiri, / zabszalma" kezdetű Varázséneket éppen úgy, mint a Képeslap Klárikának címűt, az "Édes lányhoz" szóló darabot. Weöres szerelmes verseit is természetesen a játékos szürrealizmus, a gyermeki természetességű groteszk szemlélet jellemzi (Hindu dal; Ciróka-játék; Alvó leány; Portrait; Rózsa, rózsa, rengeteg). Ugyanakkor számos verse a szerelmi líra tradícióját viszi, fejleszti tovább a maga Weöres Sándor-i módján (Emlékezés; Hannának; Gyönge ágam; Arcom az arcán; Második canzone). De bármelyik válfajról is legyen szó, e szerelmes versekben több a játékosság, mint a rajongás, több az ütem és a rím, mint a heves érzés kiáradása. És ami még jellemzőbb, az érzés játékos megjelenítése mögött ott húzódik a sajátos gondolkodói rendszer, a weöresi világkép, 20. századi költészetünk egyik legnagyobbjának sajátos filozofikuma. A kis kötethez Orosz István készített a tartalommal adekvát grafikákat. "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]