Cím: |
Álmatlan könyv
| Alcím: |
memoár
| Szerző: |
Szilágyi Júlia (1936) |
Közrem.: |
Korunk Baráti Társaság (közread.) |
Szerz. közl: |
Szilágyi Júlia
| Kiadás: |
Kolozsvár : Komp-Press + Korunk, 2014 |
Eto: |
894.511-94(498)Szilágyi J.
| Tárgyszó: |
határon túli magyar irodalom ; Erdély ; erdélyi magyar irodalom ; memoár ; holokauszt, szépirodalom |
Cutter: |
Sz 79
| ISBN: |
978-973-1960-72-2
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
136 p.
| UKazon: |
201501353
| Kivonat: |
A lassan nyolcvanhoz közeledő erdélyi irodalomkritikus, Szilágyi Júlia esszékötetei után ezúttal emlékirattal jelentkezik. Az emlékezésre egy harminc évvel ezelőtti benyomás adja az apropót. A Soa negyvenedik évfordulóján vett részt egy megemlékezésen, egy templomban. A hely zsúfolt volt, ő helyet
[>>>]
A lassan nyolcvanhoz közeledő erdélyi irodalomkritikus, Szilágyi Júlia esszékötetei után ezúttal emlékirattal jelentkezik. Az emlékezésre egy harminc évvel ezelőtti benyomás adja az apropót. A Soa negyvenedik évfordulóján vett részt egy megemlékezésen, egy templomban. A hely zsúfolt volt, ő helyet keresett magának, az egyik nők számára fenntartott pad szélén. "Itt nincs hely" - szólt rá egy testes asszony, karját tiltóan előre tartva. Ekkor vette észre, hogy azon egy vastag karkötőn kívül egy auschwitzi szám is olvasható volt. Nagyon fiatalon bélyegezhették meg. "A vagonban elfértünk volna" - mondta halkan, találkozott a tekintetük, mire a nő odébb húzódott, ő meg leült. "Felejtünk vagy emlékezünk most itt és általában?" - kérdezte magától, és kérdezi azóta is naponta. Emlékiratában nemcsak saját, hanem egész családja sorsát bemutatja, nagyjából az első világháborútól kezdve. Megismerhetjük anyai nagyapját, Dávidovits Ábrahámot, aki négy feleséget temetett el, köztük a negyedik volt a szerző nagyanyja, majd újra megházasodott, és ötödik feleségével együtt Auschwitzba vitték - nem is látta őt soha többé. Csakúgy, mint Ruki nagynénikéjét és unokahúgát, Évikét, akiket szintén oda hurcoltak el. Olvashatunk Sárika nagynénjéről, aki a spanyolnátha áldozata lett az első világháború után nem sokkal, vagy Marci nagybátyjáról, aki fiatalon szolgált az első világháborúban, a másodikat pedig a budapesti gettóban élte túl. Sok szó esik természetesen szeretett édesanyjáról, a családi jó barát, a munkaszolgálatot és a lágert is megjárt Elekes Miklósról, és arról, édesanyjával együtt hogyan menekültek el 1944 tavaszán Kolozsvárról Bukarestbe, így életben maradva, miközben szinte mindenki más a Soa áldozatává vált. A memoárt - sajnos meglehetősen rossz minőségben reprodukált - családi fotóalbum zárja. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|