Közvetlenül az írónő halála után, 1962-ben került kiadásra utolsó kisregénye, az Ehrengard, amely két fő motívumában is belesimul a blixeni életműbe: egyrészt a 18. századi előkelő, nemesi közegbe kalauzol el, egy fantázia alkotta, de a korabeli Nyugat-Európát megidéző közegben; másrészt a szerelem   [>>>]

Közvetlenül az írónő halála után, 1962-ben került kiadásra utolsó kisregénye, az Ehrengard, amely két fő motívumában is belesimul a blixeni életműbe: egyrészt a 18. századi előkelő, nemesi közegbe kalauzol el, egy fantázia alkotta, de a korabeli Nyugat-Európát megidéző közegben; másrészt a szerelem nagy játékának két fontos, korábbi műveiben sokszor körüljárt elemável, a hűség és odaadás, illetve a csábítás tematikájával foglalkozik. Akinek a története kapcsán mindezeket kibontja, az a meg nem nevezett birodalom nagyhercegi párjának, Babenhausen házaspárnak a fia, Lothar. Lothar csodaszép, művelt, minden romlottságtól mentes ifjúvá serdül tizenhat éves korára, aki nemcsak a művészetekben mutatott nagy tehetséget, de foglalkoztatta a csillagászat, a botanika is. Lotharnak csak egy dolog nem ment: a többi emberrel való érintkezés - minden értelemben, hiszen a fiatalember képtelen volt elviselni egy másik személy érintését. E komoly gátlást leküzdeni fogott bele hercegi édesanyja abba, hogy mátkát keressen a fiának. A dolga nem egyszerű, mert Lothart teljesen hidegen hagyják a hölgyek, az ideje java részét egy festőművésszel, bizonyos Herr Cazottéval tölti. Ám a sors szele hamarosan változásokat hoz, amely mindnyájuk életét átalakítja... "www.kello.hu minden jog fenntartva" [<<<]