Doktori értekezésének könyvvé szerkesztett változatában Horváth Péter politológus a magyarországi kormányalakításokkal foglalkozik, 1990 és 2014 között. Elsőként a mutatási problémákat, valamint a vizsgálódás körét és módszerét vázolja fel, majd áttekinti a szakirodalmat. A második fejezetben a
[>>>]
Doktori értekezésének könyvvé szerkesztett változatában Horváth Péter politológus a magyarországi kormányalakításokkal foglalkozik, 1990 és 2014 között. Elsőként a mutatási problémákat, valamint a vizsgálódás körét és módszerét vázolja fel, majd áttekinti a szakirodalmat. A második fejezetben a pártok ún. programtávolságával foglalkozik, és az 1990-es, '94-es, '98-as és 2002-es választásokat követő kormányalakítások példáján keresztül a koalíciós összetételt vizsgálja a választási programok alapján. Elsősorban azt a klasszikus kérdést elemzi, hogy a programoknak milyen szerepe van a koalíciós összetételben, a policy-pozíciók mennyire sikeresen jelzik előre az egyes pártok kormányzati részvételét és a koalíció egészének pártösszetételét. A következő egységben a választói akarat érvényesülését vizsgálja a szerző, hogy a pártösszetételben és a ciklus közbeni kormányalakítási forgatókönyvekben a politikusok mennyire veszik figyelembe a választói preferenciákat. A negyedik fejezet az intézményi környezettel foglalkozik, részletesen tárgyalva a kormányalakítási szabályokat és az államfő - formális - szerepét, és azt is bemutatja, hogyan lett miniszterelnök-jelölt 1993-ban Boross Péter, 1994-ben Horn Gyula, 2004-ben Gyurcsány Ferenc, végül 2009-ben Bajnai Gordon, hogy miként tudott megalakulni az első két kisebbségi kormány. A szerző a végén összegzi következtetéseit, és ennek keretében kitér a 2014-es választásokat követő kormányalakításra is. A kötet a felhasznált irodalom jegyzékével, a kutatási eredmények megértését segítő összefoglaló táblázatokkal, tárgy- és névmutatóval zárul. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva"
[<<<]