Az olasz újságírónő valaha sztárinterjúival, később provokatív, főként az iszlámot támadó cikkeivel és könyveivel vált ismertté világszerte. Harminc évvel ezelőtt, 1980-ban látott napvilágot a most újra kiadott, nem kevésbé elgondolkodtató kisregénye, mely egy ma is kényes, de a három évtizeddel   [>>>]

Az olasz újságírónő valaha sztárinterjúival, később provokatív, főként az iszlámot támadó cikkeivel és könyveivel vált ismertté világszerte. Harminc évvel ezelőtt, 1980-ban látott napvilágot a most újra kiadott, nem kevésbé elgondolkodtató kisregénye, mely egy ma is kényes, de a három évtizeddel ezelőtti Olaszországban szinte tabunak számító, ám éppen azokban az években viták kereszttüzébe került témát érint: az abortusz etikai kérdéseit boncolgatja. A narrátor egy középkorú, karrierje felfelé ívelő szakaszán lévő, házasságon kívüli kapcsolatban élő nő. Amikor terhességét hírül adja, környezete döbbenettel reagál. Élettársa kényszeredetten fogadja, főnöke nem nézi jó szemmel, azzal fenyegetőzik, hogy folyamatban lévő megbízatását egy férfi kollégára ruházza. A feszültség, az idegesség, a külföldi úttal járó hajszolt munka végül ahhoz vezet, hogy a magzat elpusztul, a nő élete is veszélyben forog. Az eddigiek a babához intézett zaklatott és vívódó, naplószerűen feljegyzett monológokból bontakoznak ki a folytatáshoz hasonlóan, amely viszont a gyermekgyilkossággal vádolt nő ellen folyó abszurd tárgyalást vizionálja. Eközben az írónő a gyermek lehetséges jövőjének sötét képeit festve megrázó erejű gondolatmenetek sorával kérdez rá: érdemes-e egyáltalán megszületni erre a világra. A modern irodalom értő olvasóinak és a problémára fogékony nőolvasóknak széles körben ajánlható a könyvészetileg is igényes kiadvány. [<<<]