A Ceauşescu vezette Románia a törvény teljes szigorával akarta a lakosság lélekszámát emelni. Minden nőnek négy gyermeket kellett volna a világra hozni, hogy így érjék el a remélt huszonhárommilliós lélekszámot, és emiatt az abortusz 1966-tól kezdődően szinte teljes tilalom alá esett. Miközben a   [>>>]

A Ceauşescu vezette Románia a törvény teljes szigorával akarta a lakosság lélekszámát emelni. Minden nőnek négy gyermeket kellett volna a világra hozni, hogy így érjék el a remélt huszonhárommilliós lélekszámot, és emiatt az abortusz 1966-tól kezdődően szinte teljes tilalom alá esett. Miközben a "Kárpátok géniusza" számára előbb az államadósság teljes visszafizetése volt a legfontosabb cél, majd megalomán építkezéseket irányított a román fővárosban, a lakosság hatalmas nélkülözések közepette élt, a Securitate pedig szinte mindenkit megfigyelt. Mindennapos volt az éhezés, az emberek jelentős része fűtés és áramszolgáltatás nélkül élt, 1981-ben életbe lépett az élelem és az energiahasználat korlátozását jelentő ún. porciós rendszer, benzinhiány volt, így egy gyermek világrahozatala is nehéz választás elé állította a nőket. Sok állapotos nő kétségbeesésében illegális abortuszhoz folyamodott, amelyek számos esetben tragikus következménnyel jártak. Mások titokban hordták ki magzatukat, majd eldobták őket, mert úgy érezték, képtelenek felnevelni egy gyereket ebben az embertelen világban. Aki pedig gyermekvállalásra adta a fejét, nem tudhatta, hogy nem hal-e akár éhen gyermekével egyetemben. Részben saját drámai történetét, részben más nők sorsát is megismerhetjük a ma már Kanadában élő Dancs Rózsa könyvéből. A szerző bemutatja azt a kálváriát, amelyet neki kellett kiállnia Romániában. Hosszú ideig ugyanis hiába szeretett volna gyermeket, az nem sikerült: első gyermeke hét hónaposan jött a világra, majd nem sokkal később meghalt, és egy következő gyermeket sem sikerült kihordania. Aztán évekkel később, veszélyeztetett terhesként mégis sikerült két gyermeket szülnie, így mivel túl volt négy hivatalos szülésen, nem kellett gyermektelenségi adót fizetnie. Mindeközben tanári állásában is alig becsülték meg, akkori alkoholista férje állandó fizikai és lelki terrorjától rettegett, és emellett szembesülnie kellett azzal, milyen nehéz is gyermeket felnevelni abban a Romániában, ahol nem volt pénz a szívbeteg Tamáska gyógyszerezésére és benzin arra, hogy a kórházba szállítsák őt. És amely körülmények miatt végül úgy döntött, hogy Gyergyószentmiklósról előbb Magyarországra, majd Kanadába menekül, hogy gyógykezelni tudja a szívbeteg kisfiút, fel tudja nevelni gyermekeit, és el tudjon válni erőszakos férjétől is, amelyre Romániában nem volt lehetősség (gyakorlatilag lehetetlen volt a válás). A kötet végén - levelek vagy visszaemlékezés-részletek formájában - más nők történetét ismerhetjük meg, köztük olyanokét, akik nem kívánt terhességük után illegális abortuszra kényszerültek, akik meghaltak, vagy akik túlélték, de akiket vallatásnak tettek ki, hogy kicsikarják belőlük azon információt, hogy ki végezte rajtuk a magzatelhajtást. A témája okán nem könnyen olvasható, elgondolkodtató történeteket a szerző tulajdonában lévő, anyaságot ábrázoló kisgrafikák kísérik. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva" [<<<]