Sasfi Csaba levéltáros, a Magyar Nemzeti Levéltár munkatársának kötete a régi középiskola, a gimnázium, mint társadalmi intézmény működését és hatását vizsgálja a tizenkilencedik század első felében: abban az időszakban, amikor a születési előjogokon alapuló rendi társadalomszerveződés a végső szakaszába ért, hogy fokozatosan átadja a helyét a döntően az egyéni érdemeken alapuló polgári társadalomnak. A szerző több évtizedes levéltári adatgyűjtés és kutatómunka összegzéseként vázolja fel a kor oktatástörténetét, a "felsőbb" iskolázás jellemzőit, kiemelten kezelve a Dunántúl, azon belül is Zala megye gimnáziumait és azok diákságát. A kötet összegzéssel, elsősorban táblázatokat tartalmazó függelékkel és irodalomjegyzékkel zárul.
