Különös irodalmi csemegéje lehet a kötet a mai latin-amerikai költészettel, irodalommal megismerkedni vágyóknak. A szerző korántsem hagyományos stílusjegyeket hordozó versszövetében feltárja lelkének legmélyebb, legrejtettebb bugyrait. Kivételes tehetsége valamennyi szövegében tetten érhető, mert   [>>>]

Különös irodalmi csemegéje lehet a kötet a mai latin-amerikai költészettel, irodalommal megismerkedni vágyóknak. A szerző korántsem hagyományos stílusjegyeket hordozó versszövetében feltárja lelkének legmélyebb, legrejtettebb bugyrait. Kivételes tehetsége valamennyi szövegében tetten érhető, mert az egymásba kapaszkodó, hol szabad versek, hol pedig prózai szövegek mintázata egészen egyéni költői, írói világot revelál. Egy hihetetlenül érzékeny és sérülékeny ember alakja bújik meg a halott apjára emlékező fiú, ?szemérmes? sorai mögött: ?Én vagyok a rák, amely megölte apámat?, ez a verssor egymásután tizenháromszor megismételve szerepel a 8-as számmal jelzett versszövegben. Lelkiismeret-furdalás, tépelődő, önmarcangoló emlékezés, a maga ellen forduló gyűlölet, és a remény hadakozik (?leromlunk / minden szenvedésünkkel, /szellemeinkkel, emlékeinkkel és szenvedélyeinkkel / húsunk lefoszlik csontjainkról??) a szürreális elemekkel át meg átszőtt sorok között, amelyek megrendítő erővel közvetítik a gazdag vegetációként indázó szövegtestben rejlő mély érzelmeket, gondolatokat. Nem szólnak konkrét eseményekről, történésekről ezek a lírai darabok, inkább érezni, mintsem érteni érdemes valamennyit, és ez az egymásba fonódó, majd szerte ágazó gondolatiság adja meg a hangulatát, erős érzelmi töltését Rodríguez egyéni költészetének. Ekként érdemes ajánlani az irodalom újdonságait felfedezni kész olvasóknak. "www.kello.hu ? minden jog fenntartva? [<<<]