Cím: |
Don Rigoberto feljegyzései
| Szerző: |
Vargas Llosa, Mario (1936) |
Közrem.: |
Szilágyi Mihály (ford.) |
Szerz. közl: |
Mario Vargas Llosa ; [ford. Szilágyi Mihály]
| Kiadás: |
Budapest : Európa, 2015, cop. 1998 |
Eto: |
860(85)-31Vargas Llosa, M.=945.11
| Tárgyszó: |
perui irodalom ; spanyol nyelvű irodalom ; regény ; Nobel-díjas szerző ; erotikus irodalom |
Egys.cím: |
Los cuadernos de don Rigoberto (magyar)
| Cutter: |
V 42
| ISBN: |
978-963-405-091-9
| Nyelv: |
magyar
| Oldal: |
402, [5] p.
| UKazon: |
201509234
| Kivonat: |
Vargas Llosának ez a regénye közvetlen folytatása az író Szeretem a mostohámat (201509???) című művének. Mint az előzmény olvasói emlékezhetnek rá, a mostani regény címszereplőjének fiacskája, a bűbájos kis gonosztevő, Fonchito elcsábította apja új feleségét, mostoháját, a csodaszép és bővérű (bár
[>>>]
Vargas Llosának ez a regénye közvetlen folytatása az író Szeretem a mostohámat (201509???) című művének. Mint az előzmény olvasói emlékezhetnek rá, a mostani regény címszereplőjének fiacskája, a bűbájos kis gonosztevő, Fonchito elcsábította apja új feleségét, mostoháját, a csodaszép és bővérű (bár egyúttal furcsán szemérmes) Lucreciát. A mostani regény ennek a csábításnak a következményeiről szól, de persze bőven túl is lép az indító epikus szituáción. A regény jórészt az apa, a hűtlen hitvesétől különélő Rigoberto feljegyzései alapján tudósít a történtekről, csakhogy nem mindig tudni, vajon Rigoberto azt írja-e le, azt jegyzi-e föl, ami történik, vagy inkább csak képzeleg, álmodozik, vágyait, netán félelmeit önti-e napló- vagy vallomásformába. Arról nem is beszélve, hogy nem csak e följegyzésekből áll a regény, objektív epikus menetről azonban nem álmodhat az olvasó, az író nagyon is szereti bizonytalanságban tartani a művet forgatókat. Különös arabeszkek láncolata a regény, Vargas Llosa azonban ragaszkodik egyetlen tematikai főmotívumhoz, ez pedig az erotika, a maga szinte mindenre kiterjedő és mindent áthasonlító erejével. Az elbeszélő(k) is, a szereplők is, az álmok és az álmodozások nyelve is a szexualitásé, ám nem annak ma divatos, lényegében pornográf formájában és eszközeivel, hanem átköltőiesítve, bár korántsem megszelídítve vagy szalonképessé téve. Mindenesetre csábítás és csábulás, perverzió és visszafogottság, odaadás és megtagadás - mindössze ilyen nyelven társaloghatnak, érinthetik meg egymást és önmagukat a szereplők, nem véletlen, hogy a szexualitásnak, mint "nyelvnek" az egyik legnagyobb művésze, Egon Schiele az egyik kulcsfigura a regényben. (A nagy osztrák művész nemcsak Fonchito példaképe, de a regény számos szituációjának előrajzolója is.) A különös, mély értelmű, fergetegesen mulatságos, pszichológiai remeklésekkel kápráztató, bővérű regény - minden felnőtt olvasónak ajánlható. "www.kello.hu minden jog fenntartva"
[<<<]
|
|
|